Sokszor csináld azt, amiben a legjobb vagy

Amikor vezetőkkel beszélgetek, egyetértés mutatkozik abban, hogy jobban járunk mi is és a cég is, ha az erősségeinkre építünk és nem a gyengeségeinket reszelgetjük. Azért persze beletrollkodik a képbe az a gondolat, hogy: „Nagyszerű dolgokat képviseltek, de a való világban nem lehet ebbe belemerülni! Tenni kell a dolgunkat, ki kell elégítenünk az ügyfeleket, meg kell felelnünk az elvárásoknak, nem fókuszálhatunk állandóan az erősségeinkre.”

Lehet, úgy hangzik az erősségeink tudatos használata, mintha valahol létezne egy ideális világ, egy ideális állás, amire mind várunk, amiben a nap minden percét azzal tölthetjük, amit imádunk. Amolyan munkahelyi nirvána.
Lehet, hogy elsőre így hangzik; egyet is értek: nincs ilyen és a kutatások sem ezt mutatják.

Azonban ha megnézzük az adatokat, úgy tűnik, nem vagyunk túl messze attól a munkától, ami kiaknázza az erősségeinket. Ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen gyakran vannak érzelmileg a csúcson a munkájuknak köszönhetően, 60%-uk azt fogja mondani, hogy egyszer egy héten. Ha azt kérdezzük, hogy milyen gyakran merülnek bele annyira a munkájukba, hogy elvesztik az időérzéküket, akkor 70% fogja azt mondani, hogy hetente. Ha megkérdezzük, hogy miért választották a jelenlegi munkahelyüket, a leggyakoribb válasz az lesz, hogy azért, mert ez lehetőséget teremtett arra, hogy gyakrabban csinálják azt, amit a legjobban szeretnek. Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy többségünk, mondjuk úgy 60-70%-unk az erősségeit hetente legalább egyszer használja.

Sajnos azonban ez nem elég! Ettől még messze nem leszünk elkötelezettek, ettől még simán kiéghetünk a munkában. Ha hetente csak egyszer nyerünk, semmi maradandót nem tudunk alkotni.

A Gallup kutatásai szerint akkor leszünk a legelkötelezettebbek a munkában, ha MINDEN NAP használjuk az erősségeinket. A kihívás tehát az, hogy a „hetente egyszer”-től eljussunk az „idő nagy részében”-ig. Igazából erre hajtunk.
Az a vicces, hogy a cégek is azt szeretnék, hogy az idő nagy részében használjuk ki az erősségeinket. Kreativitásunk, újításaink és szívósságunk legjavát akarják látni. Mégis mindketten megalkuszunk: elég lesz olykor is. Pedig látszik, hogy nem elég! Egy az akarat, és ennek megvalósításához mindketten kelletek.

Szerintem ne várd meg, amíg a cég kezdeményez, beszélj holnap a vezetőddel arról, hogy milyen feladatokat végzel a legszívesebben, hogyan tudna a csapat még jobban építeni az erősségeidre, milyen jellegű tevékenységekben tudnád a legjobbadat adni.

More blog posts:

Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

Read more »

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »