Sokszor csináld azt, amiben a legjobb vagy

Amikor vezetőkkel beszélgetek, egyetértés mutatkozik abban, hogy jobban járunk mi is és a cég is, ha az erősségeinkre építünk és nem a gyengeségeinket reszelgetjük. Azért persze beletrollkodik a képbe az a gondolat, hogy: „Nagyszerű dolgokat képviseltek, de a való világban nem lehet ebbe belemerülni! Tenni kell a dolgunkat, ki kell elégítenünk az ügyfeleket, meg kell felelnünk az elvárásoknak, nem fókuszálhatunk állandóan az erősségeinkre.”

Lehet, úgy hangzik az erősségeink tudatos használata, mintha valahol létezne egy ideális világ, egy ideális állás, amire mind várunk, amiben a nap minden percét azzal tölthetjük, amit imádunk. Amolyan munkahelyi nirvána.
Lehet, hogy elsőre így hangzik; egyet is értek: nincs ilyen és a kutatások sem ezt mutatják.

Azonban ha megnézzük az adatokat, úgy tűnik, nem vagyunk túl messze attól a munkától, ami kiaknázza az erősségeinket. Ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen gyakran vannak érzelmileg a csúcson a munkájuknak köszönhetően, 60%-uk azt fogja mondani, hogy egyszer egy héten. Ha azt kérdezzük, hogy milyen gyakran merülnek bele annyira a munkájukba, hogy elvesztik az időérzéküket, akkor 70% fogja azt mondani, hogy hetente. Ha megkérdezzük, hogy miért választották a jelenlegi munkahelyüket, a leggyakoribb válasz az lesz, hogy azért, mert ez lehetőséget teremtett arra, hogy gyakrabban csinálják azt, amit a legjobban szeretnek. Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy többségünk, mondjuk úgy 60-70%-unk az erősségeit hetente legalább egyszer használja.

Sajnos azonban ez nem elég! Ettől még messze nem leszünk elkötelezettek, ettől még simán kiéghetünk a munkában. Ha hetente csak egyszer nyerünk, semmi maradandót nem tudunk alkotni.

A Gallup kutatásai szerint akkor leszünk a legelkötelezettebbek a munkában, ha MINDEN NAP használjuk az erősségeinket. A kihívás tehát az, hogy a „hetente egyszer”-től eljussunk az „idő nagy részében”-ig. Igazából erre hajtunk.
Az a vicces, hogy a cégek is azt szeretnék, hogy az idő nagy részében használjuk ki az erősségeinket. Kreativitásunk, újításaink és szívósságunk legjavát akarják látni. Mégis mindketten megalkuszunk: elég lesz olykor is. Pedig látszik, hogy nem elég! Egy az akarat, és ennek megvalósításához mindketten kelletek.

Szerintem ne várd meg, amíg a cég kezdeményez, beszélj holnap a vezetőddel arról, hogy milyen feladatokat végzel a legszívesebben, hogyan tudna a csapat még jobban építeni az erősségeidre, milyen jellegű tevékenységekben tudnád a legjobbadat adni.

More blog posts:

A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Read more »

A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak.

Read more »

Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Read more »