Opinions have little value

Last year I read an interview with Feri Pal, an extraordinary clergyman, who is also a mental health specialist and a former athlete. A couple of his thoughts grabbed my attention. He came up with the following answer for one of the questions:

“A few years ago I put it like this for myself – it will probably sound harsh – the opinion of people does not raise my interest. The reason is that the meaning of the word ‘opinion’ is not very rich. Maybe there is no knowledge, depth or truth in it. (…) nowadays everyone has an opinion. Lots of people want to express or share there opinion in one form or another. To my experience, it only adds to the cacophony and shallowness in the world. I don’t feel that these opinions would be of too much value. If someone tells me their opinion about say, happiness, I don’t get excited. However, I would be interested to hear when and what made her happy. I am also intrigued to learn what she is doing to become happy, and how she can get through the failures while seeking happiness. All of these I’m interested in. The world of opinions is too shallow for me, and shallow things I find boring.”

Building on these thoughts I have collected what seems a lot more useful to share with others or listen to, especially in work context:

  • observations
  • specific experiences
  • personal reflections on experience
  • data
  • description of a situation/problem
  • analysis
  • deliberations
  • feelings
  • possible scenarios/options
  • solutions proposed
  • ideas
  • questions
  • requests
  • summarising what was understood
  • highlighting key points, etc.
I have felt several times in my life that I am just not interested in certain opinions that I hear but I would never have been able to word it so bluntly. Perhaps you need a good deal of self confidence to admit. No matter, what the opinion of other people will be.

More blog posts:

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!