Opinions have little value

Last year I read an interview with Feri Pal, an extraordinary clergyman, who is also a mental health specialist and a former athlete. A couple of his thoughts grabbed my attention. He came up with the following answer for one of the questions:

“A few years ago I put it like this for myself – it will probably sound harsh – the opinion of people does not raise my interest. The reason is that the meaning of the word ‘opinion’ is not very rich. Maybe there is no knowledge, depth or truth in it. (…) nowadays everyone has an opinion. Lots of people want to express or share there opinion in one form or another. To my experience, it only adds to the cacophony and shallowness in the world. I don’t feel that these opinions would be of too much value. If someone tells me their opinion about say, happiness, I don’t get excited. However, I would be interested to hear when and what made her happy. I am also intrigued to learn what she is doing to become happy, and how she can get through the failures while seeking happiness. All of these I’m interested in. The world of opinions is too shallow for me, and shallow things I find boring.”

Building on these thoughts I have collected what seems a lot more useful to share with others or listen to, especially in work context:

  • observations
  • specific experiences
  • personal reflections on experience
  • data
  • description of a situation/problem
  • analysis
  • deliberations
  • feelings
  • possible scenarios/options
  • solutions proposed
  • ideas
  • questions
  • requests
  • summarising what was understood
  • highlighting key points, etc.
I have felt several times in my life that I am just not interested in certain opinions that I hear but I would never have been able to word it so bluntly. Perhaps you need a good deal of self confidence to admit. No matter, what the opinion of other people will be.

More blog posts:

Mi a gond a “megoldást hozz, ne a problémát” hozzáállással?

Gyakran hallom azt vezetőktől, hogy a beosztottaik a problémáikkal fárasztják őket, és nem vállalnak felelősséget abban, hogy megoldást találjanak a fennakadásokra. Egyrészről megértem őket, hogy szeretnék elkerülni a panaszkodás elburjánzását, másrészt viszont a “megoldást hozz hozzállás” félelmet kelthet a kollégákban: Mi van, ha nem jót mondok?, Mi van, ha inkompetensnek tűnök?, Mi van, ha nem tartanak felelősségteljesnek?, stb.

Read more »

A meglepetés jelentősége a szokások kialakításában

Sokszor, többféle nézőpontból is írtam már arról az elmúlt években, hogy a viselkedésváltozáshoz, ezen belül például a tudatosabb vezetői működéshez édeskevés az, ha csak az emberek fejét tágítjuk válogatott menedzsment okosságokkal. Először, több mint egy évtizede, a tapasztalati tanulási megközelítés alapján abból indultam ki, hogy a változáshoz rá kell venni a résztvevőt arra, hogy a számára épp releváns tudományt egyáltalán kipróbálja a napi vezetői munkában, segítenünk kell neki azokat a szituációkat azonosítani, ahol ez majd jusson eszébe, aztán közösen reflektálni a tapasztalatokról.

Read more »