Opinions have little value

Last year I read an interview with Feri Pal, an extraordinary clergyman, who is also a mental health specialist and a former athlete. A couple of his thoughts grabbed my attention. He came up with the following answer for one of the questions:

“A few years ago I put it like this for myself – it will probably sound harsh – the opinion of people does not raise my interest. The reason is that the meaning of the word ‘opinion’ is not very rich. Maybe there is no knowledge, depth or truth in it. (…) nowadays everyone has an opinion. Lots of people want to express or share there opinion in one form or another. To my experience, it only adds to the cacophony and shallowness in the world. I don’t feel that these opinions would be of too much value. If someone tells me their opinion about say, happiness, I don’t get excited. However, I would be interested to hear when and what made her happy. I am also intrigued to learn what she is doing to become happy, and how she can get through the failures while seeking happiness. All of these I’m interested in. The world of opinions is too shallow for me, and shallow things I find boring.”

Building on these thoughts I have collected what seems a lot more useful to share with others or listen to, especially in work context:

  • observations
  • specific experiences
  • personal reflections on experience
  • data
  • description of a situation/problem
  • analysis
  • deliberations
  • feelings
  • possible scenarios/options
  • solutions proposed
  • ideas
  • questions
  • requests
  • summarising what was understood
  • highlighting key points, etc.
I have felt several times in my life that I am just not interested in certain opinions that I hear but I would never have been able to word it so bluntly. Perhaps you need a good deal of self confidence to admit. No matter, what the opinion of other people will be.

More blog posts:

Abbahagyni, amikor még hallgatnák

Elég hosszú kihagyás után végre mi is újra el tudtunk menni néhány szabadtéri koncertre a nyáron. A zenekarok láthatóan mindent beleadtak, a közönség pedig velünk együtt ráfeküdt a kellemes áramlatra, hogy az életünk egy következő szelete működik ismét (vagy épp aznap este) normálisan. A koncertek befejezésekor azt kérdezték a gyerekek, hogy miért van másfél óra után vége, amikor még olyan szívesen élveznék tovább a műsort.

Read more »

Elrontjuk a vezetők fejlesztését, ahol csak lehet

Miközben nézegettem a tréningpiac alakulását Magyarországon, találtam egy érdekes összefoglalót Steve Glaveskitől az amerikai viszonyokról. Mondhatnánk, hogy oké, de az másik kontinens, de talán felfedezhetünk párhuzamokat a nálunk uralkodó megközelítésekkel. A vállalatok dollármilliárdokat fektettek évről-évre a belső tréningekbe és oktatásokba, de vajon megérte?

Read more »

Többet kéne kommunikálniuk, de nem teszik

A szervezeti működés kedvezőtlen tüneteinek hátterében megfigyeléseim szerint gyakran az áll, hogy a területek és vezetőik nem nagyon kommunikálnak egymással, az érdemi, problémamegoldó diskurzusok pedig még ritkábbak. Nem is kívánkozok kommunikálni, hiszen a másik ember nem úgy végzi a munkáját, ahogy szerintem kellene, és nem úgy viselkedik, ahogy én helyesnek tartanám.

Read more »