Oktatni könnyű, tanítani nehéz

Az oktatás jellemzően abból indul ki, hogy van egy tájékozott személy, a tudomány birtokosa, és vannak a tudatlanok, akiknek át kell adni egy rakás információt. Ezeket a tudnivalókat többnyire tartalmazza egy valaki más által megírt tananyag, könyv, jegyzet vagy folyamatleírás, az oktatónak legfeljebb annyi a dolga, hogy lepárolja belőle a címszavakat, vázlatot készítsen, majd pedig tehetsége függvényében az okosságokat felolvassa, vagy alkalmanként a jegyzeteibe pillantva élő szóban ismertesse.

A résztvevő feladata, hogy a hallottakat gondosan lejegyzetelje, majd pedig rövid távú memóriájának közepébe belemagolja, hogy egy későbbi számonkérés alkalmával emlékezetébe tudja idézni. Ha mindez eredményes, akkor sikeresen “leoktattuk” a témát. Nem az embert, a témát. Sajnos kevés kivétellel az iskolai emlékeink az oktatásról szóltak, jóval kisebb arányban tanítottak nekünk meg bármit. Leginkább írni-olvasni, alapműveleteket végezni, jó esetben idegen nyelven beszélni. És persze a felnőttoktatásnak se véletlenül ez a neve. Megszoktuk a sok év alatt: lejegyzetelni, visszaismételni, elfelejteni.

A tanításnál ezzel szemben nem az anyagot oktatjuk le, hanem a résztvevő személy van a gondolkodásunk középponjában, és neki adjuk át a tudományt, nagyjából úgy, mint ahogy a Gelato Rosa fagyizóban felépítik azokat a szép kis rózsákat a tölcsér tetejére. Ha meg akarsz tanítani valakinek valamit, akkor számos kérdést át kell gondolni, a teljesség igénye nélkül például:

  • Az adott életkorú, előképzettségű, képességszintű résztvevő számára vajon milyen tartalom lenne hasznos, érthető, befogadható?
  • Mi lenne az a tanulási folyamat, ami a végén valós tudást, képességfejlődést vagy viselkedésváltozást eredményez?
  • Milyen méretű dózisokban van értelme adagolni a falatokat, hogy ne ürítse ki a tanuló az egészet emésztetlenül?
  • Miként tudom a tartalmat kontextusba helyezni?
  • Hogyan fogom felkelteni az érdeklődését a téma iránt?
  • Hogyan tudom fenntartani a figyelmét? Milyen tanítás-módszertani elemeket lehetne ehhez bevetni?
  • Miként tudnám elgondolkodtatni a résztvevőt?
  • Hogyan tudom elősegíteni, hogy a résztvevő a meglévő tudásával, képességével összekapcsolja az újonnan tanultakat?
  • Milyen feladatokat lehet adni, ahol gyakorolható vagy legalább kipróbálható, esetleg másokkal átbeszélhető a megtanult dolog?
  • Milyen módszerrel tudom támogatni azt, hogy valamire használja a megszerzett tudást vagy képességet a jövőben (különben gyors ütemben elpárolog a sosem használt tudomány)?

Nem mindegy, hogy horgolni vagy deriválni akarunk valakit megtanítani, netán az időgazdálkodásának eredményesebbé tételében kívánunk segítséget nyújtani. Egy dolog felől azonban nem sok kétségünk van: az egyirányú, tartalmi észosztás borzasztó alacsony hatékonyságú képzési forma, ráadásul nem látjuk, mitől lenne értékesebb, mint egy hangos könyv. Az utóbbi ráadásul kényelmesebb.

A kollégák szakképzésének és továbbképzésének jelentős része a munkahelyen történik, jellemzően a tapasztaltabb munkatársak, specialisták, belső trénerek és a feladatra vállalkozó vezetők bevonásával. Ezek az oktatók általában jól értenek a szakterülethez, de többnyire nem rendelkeznek az emberek tanulásával kapcsolatos korszerű ismeretekkel, sem tanításmódszertani felkészültséggel. Ennek következtében az oktatás eredményessége és a tanulás élménye is elmarad attól, amilyen lehetne. Tudatos Tanítás programunk célja, hogy ezt a hiányzó tudást pótolja, és támogatást nyújtson abban, hogy a résztvevők az általuk tartott képzéseknél testre szabva, a lehető legnagyobb mértékben alkalmazni tudják a megszerzett ismereteket.

További információkat a Tudatos Tanítás programról weboldalunkon találsz.

More blog posts:

Elrontjuk a vezetők fejlesztését, ahol csak lehet

Miközben nézegettem a tréningpiac alakulását Magyarországon, találtam egy érdekes összefoglalót Steve Glaveskitől az amerikai viszonyokról. Mondhatnánk, hogy oké, de az másik kontinens, de talán felfedezhetünk párhuzamokat a nálunk uralkodó megközelítésekkel. A vállalatok dollármilliárdokat fektettek évről-évre a belső tréningekbe és oktatásokba, de vajon megérte?

Read more »

Többet kéne kommunikálniuk, de nem teszik

A szervezeti működés kedvezőtlen tüneteinek hátterében megfigyeléseim szerint gyakran az áll, hogy a területek és vezetőik nem nagyon kommunikálnak egymással, az érdemi, problémamegoldó diskurzusok pedig még ritkábbak. Nem is kívánkozok kommunikálni, hiszen a másik ember nem úgy végzi a munkáját, ahogy szerintem kellene, és nem úgy viselkedik, ahogy én helyesnek tartanám.

Read more »