Ha hiszed, ha nem, negyven felett érdemes vállalkozást alapítani

A közhiedelem szerint a húszas éveit taposó startupper lehet igazán sikeres, főleg a technológiai szektorban, ott vannak a példák rá Zuckerbergtől Muskon át Jobsig. Aki nem szállt fel annak idején erre a hajóra, az kimaradt, lemaradt, temethető. Az adatok azonban mást mutatnak.

Nem kisebb pályások, mint az MIT kutatói Pierre Azoulay vezetésével mozdultak rá a témára, segítségül hívva az USÁ-ban elérhető nagy adattároló rendszereket (statisztikai hivatal, adóhivatal), és az 1970-es évektől 2.5 millió vállalkozóra vonatkozó adatokat elemeztek. A leggyorsabban növekvő új vállalkozások felső 0.1%-ában az alapító átlagéletkora az alapításkor 45 év volt. A top 1%-ban 43.7 év, a top 5%-ban pedig 42.1 év. Oké, de mi van a high-tech szektorban? Ott az átlagos alapítási életkor 43 év, de még a kockázati tőkével támogatott szilikon-völgyi cégek esetében is 42 év.

Számos ok van arra, hogy miért jó ötlet egy középkorú embernek vállalkozást indítani. Jó esetben van neki vagy két évtizednyi szakmai tapasztalata, számottevő tudása, az emberi működésre vonatkozó bővebb rálátása. Nyilván csak akkor, ha folyamatosan érdeklődött, tanult, szorgalmasan dolgozott. Ekkora kapcsolatrendszere is épült, még akkor is, ha ezen nem dolgozott aktívan: volt iskolatársai, kollégái szétfröcsköltek a gazdasági élet vagy a közszolgálat különféle területeire, és ha jó emlékeket ápolnak róla, továbbra is szóba fognak állni vele. Esélyes, hogy vezetői gyakorlatot is gyűjtött, megtapasztalta, hogy mi működik jól és mi nem, tehát tanulhatott mások példáiból, valamint a saját sikereiből és a ballépéseiből egyaránt.

Mi akadályozza akkor, hogy negyven felett vállalkozzanak az emberek? Erre is vannak ötleteim. Egyrészt könnyű és kényelmes dolog elhinni, hogy ez a vonat már elment. Másrészt már felépítettek egy komfortos, havi fizetésre alapozott egzisztenciát és életmódot, amiből nem akarnak leadni, pedig anélkül nem fog menni a vállalkozásindítás első három-öt éve. Harmadrészt nem feltétlenül van meg bennük a kockázatvállalási hajlandóság arra, hogy a korábban megkeresett pénzüket befektessék egy olyan vállalkozásba, ami vagy bejön vagy nem. Negyedrészt nincs olyan társuk, akivel bele mernének vágni, pedig az nagy segítség lenne. Ötödrészt azt hiszik, hogy a tuti “ötlet” valami sült galamb, ami a szájukba repül, ha mákjuk van. Biztos van még, de ezek jutottak eszembe hirtelen.

Nem az a baj tehát, hogy nincs esélyed, sőt! Az a baj, hogy nem vagy elég tökös belevágni. Bocs. De még lehetsz, ha összekapod magad! 🙂

More blog posts:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »