Ha hiszed, ha nem, negyven felett érdemes vállalkozást alapítani

A közhiedelem szerint a húszas éveit taposó startupper lehet igazán sikeres, főleg a technológiai szektorban, ott vannak a példák rá Zuckerbergtől Muskon át Jobsig. Aki nem szállt fel annak idején erre a hajóra, az kimaradt, lemaradt, temethető. Az adatok azonban mást mutatnak.

Nem kisebb pályások, mint az MIT kutatói Pierre Azoulay vezetésével mozdultak rá a témára, segítségül hívva az USÁ-ban elérhető nagy adattároló rendszereket (statisztikai hivatal, adóhivatal), és az 1970-es évektől 2.5 millió vállalkozóra vonatkozó adatokat elemeztek. A leggyorsabban növekvő új vállalkozások felső 0.1%-ában az alapító átlagéletkora az alapításkor 45 év volt. A top 1%-ban 43.7 év, a top 5%-ban pedig 42.1 év. Oké, de mi van a high-tech szektorban? Ott az átlagos alapítási életkor 43 év, de még a kockázati tőkével támogatott szilikon-völgyi cégek esetében is 42 év.

Számos ok van arra, hogy miért jó ötlet egy középkorú embernek vállalkozást indítani. Jó esetben van neki vagy két évtizednyi szakmai tapasztalata, számottevő tudása, az emberi működésre vonatkozó bővebb rálátása. Nyilván csak akkor, ha folyamatosan érdeklődött, tanult, szorgalmasan dolgozott. Ekkora kapcsolatrendszere is épült, még akkor is, ha ezen nem dolgozott aktívan: volt iskolatársai, kollégái szétfröcsköltek a gazdasági élet vagy a közszolgálat különféle területeire, és ha jó emlékeket ápolnak róla, továbbra is szóba fognak állni vele. Esélyes, hogy vezetői gyakorlatot is gyűjtött, megtapasztalta, hogy mi működik jól és mi nem, tehát tanulhatott mások példáiból, valamint a saját sikereiből és a ballépéseiből egyaránt.

Mi akadályozza akkor, hogy negyven felett vállalkozzanak az emberek? Erre is vannak ötleteim. Egyrészt könnyű és kényelmes dolog elhinni, hogy ez a vonat már elment. Másrészt már felépítettek egy komfortos, havi fizetésre alapozott egzisztenciát és életmódot, amiből nem akarnak leadni, pedig anélkül nem fog menni a vállalkozásindítás első három-öt éve. Harmadrészt nem feltétlenül van meg bennük a kockázatvállalási hajlandóság arra, hogy a korábban megkeresett pénzüket befektessék egy olyan vállalkozásba, ami vagy bejön vagy nem. Negyedrészt nincs olyan társuk, akivel bele mernének vágni, pedig az nagy segítség lenne. Ötödrészt azt hiszik, hogy a tuti “ötlet” valami sült galamb, ami a szájukba repül, ha mákjuk van. Biztos van még, de ezek jutottak eszembe hirtelen.

Nem az a baj tehát, hogy nincs esélyed, sőt! Az a baj, hogy nem vagy elég tökös belevágni. Bocs. De még lehetsz, ha összekapod magad! 🙂

More blog posts:

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát, majd pedig mindenki abban bízik, hogy a résztvevők a hallottak alapján varázsütésre megváltoztatják a gondolkodásmódjukat, hiedelemrendszerüket, viselkedésüket és szokásaikat, sőt, fejlődni fognak a képességeik. Aztán kerek szemekkel csodálkozik mindenki, hogy az ég világon semmi nem változik.

Read more »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy “te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de nagyon nehézzé teszed az életet magad és a céged számára is azzal, hogy két fronton is meg akarod mutatni mindezt. Szerintem azt kellene választanod, amiben igazán erősnek, tehetségesnek érzed magad. Ha ez a tulajdonosi szerep, akkor a napi vezetést másra kell hagynod.”

Read more »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának popularizált változata.

Read more »