Ha hiszed, ha nem, negyven felett érdemes vállalkozást alapítani

A közhiedelem szerint a húszas éveit taposó startupper lehet igazán sikeres, főleg a technológiai szektorban, ott vannak a példák rá Zuckerbergtől Muskon át Jobsig. Aki nem szállt fel annak idején erre a hajóra, az kimaradt, lemaradt, temethető. Az adatok azonban mást mutatnak.

Nem kisebb pályások, mint az MIT kutatói Pierre Azoulay vezetésével mozdultak rá a témára, segítségül hívva az USÁ-ban elérhető nagy adattároló rendszereket (statisztikai hivatal, adóhivatal), és az 1970-es évektől 2.5 millió vállalkozóra vonatkozó adatokat elemeztek. A leggyorsabban növekvő új vállalkozások felső 0.1%-ában az alapító átlagéletkora az alapításkor 45 év volt. A top 1%-ban 43.7 év, a top 5%-ban pedig 42.1 év. Oké, de mi van a high-tech szektorban? Ott az átlagos alapítási életkor 43 év, de még a kockázati tőkével támogatott szilikon-völgyi cégek esetében is 42 év.

Számos ok van arra, hogy miért jó ötlet egy középkorú embernek vállalkozást indítani. Jó esetben van neki vagy két évtizednyi szakmai tapasztalata, számottevő tudása, az emberi működésre vonatkozó bővebb rálátása. Nyilván csak akkor, ha folyamatosan érdeklődött, tanult, szorgalmasan dolgozott. Ekkora kapcsolatrendszere is épült, még akkor is, ha ezen nem dolgozott aktívan: volt iskolatársai, kollégái szétfröcsköltek a gazdasági élet vagy a közszolgálat különféle területeire, és ha jó emlékeket ápolnak róla, továbbra is szóba fognak állni vele. Esélyes, hogy vezetői gyakorlatot is gyűjtött, megtapasztalta, hogy mi működik jól és mi nem, tehát tanulhatott mások példáiból, valamint a saját sikereiből és a ballépéseiből egyaránt.

Mi akadályozza akkor, hogy negyven felett vállalkozzanak az emberek? Erre is vannak ötleteim. Egyrészt könnyű és kényelmes dolog elhinni, hogy ez a vonat már elment. Másrészt már felépítettek egy komfortos, havi fizetésre alapozott egzisztenciát és életmódot, amiből nem akarnak leadni, pedig anélkül nem fog menni a vállalkozásindítás első három-öt éve. Harmadrészt nem feltétlenül van meg bennük a kockázatvállalási hajlandóság arra, hogy a korábban megkeresett pénzüket befektessék egy olyan vállalkozásba, ami vagy bejön vagy nem. Negyedrészt nincs olyan társuk, akivel bele mernének vágni, pedig az nagy segítség lenne. Ötödrészt azt hiszik, hogy a tuti “ötlet” valami sült galamb, ami a szájukba repül, ha mákjuk van. Biztos van még, de ezek jutottak eszembe hirtelen.

Nem az a baj tehát, hogy nincs esélyed, sőt! Az a baj, hogy nem vagy elég tökös belevágni. Bocs. De még lehetsz, ha összekapod magad! 🙂

More blog posts:

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Read more »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Read more »

Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Read more »