Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Motivációvesztett állapotból átfordultak bizakodásba, vagy akár lelkesedésbe? Rátaláltak arra a feladatra, ami igazán nekik való? Megerősítést kaptak az erősségeikre? Megfogalmaztak egy jövőképet, vagy akár kisebb és konkrétabb célokat, és elkezdtek rajtuk szisztematikusan dolgozni? Megtapasztalták, hogy az erőfeszítéseik eredményeket szülnek? Változtattak a korábbi viselkedésükön és látták annak előnyeit az emberi kapcsolataikban? Hatékonyabbá vált a működésük? Ügyesebben kooperáltak társaikkal? Helyes, jó lelkiismerettel vállalható döntéseket hoztak? Biztosan lehetne még hosszasan sorolni a területeket, ahol lehetőségünk van másokra pozitív hatással lenni.

Gyakran látjuk, hogy nem mindenkinek sikerül efféle hatást kiváltani kollégáiban, tanítványaiban. Amikor a vezetői viselkedés nyomán elpárolog a motiváció, nem alakul ki elköteleződés, egy helyben toporgás, bizonytalanság, bizalmatlanság vagy tehetetlenség érződik, nem válik világossá a dolgok értelme, csak a negatívumokra és a hibákra akad figyelem, mindezek tetszőlegesen összekotyvasztott mérgező elegyéből pedig kialakul egy alapvetően motiválatlan, reményvesztett, negatív hozzáállású, panaszkodó, rossz hangulatú munkahelyi légkör. Ezt a felsorolást is bőségesen lehetne még újabb elemekkel kiegészíteni.

A mindennapokban nem feltétlenül vagyunk tudatában annak, hogy cselekedeteink melyik irányba billentik a mérleget, de ha időnként megállunk és visszatekintünk a csapatunkban lévők eredményeire, fejlődésérére, valamint a közösségben uralkodó légkörre és hangulatra, kapunk némi indikációt rá. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen befolyásoló tényező, de azért ott szereplünk a mérvadó hatások között. Sőt, meglepő módon még külsős közreműködőként, arányaiban lényegesen kisebb időkeretben is. Ezt a bejegyzést például egy friss visszajelzés ihlette, amit egy nyolc évvel ezelőtti Tudatos Vezetés programrésztvevőm adott a napokban, megköszönve a közös munkánk során kapott szemléletet. Jóleső érzéssel, de meglepődve nyugtáztam a dolgot. Ugyanis nagyrészt magam sem tudom, hogy a két marékkal, különféle csatornákon, éveken át elszórt magok aztán hol és hogyan szökkennek szárba, mit indukálnak akkor vagy később az adott üzenetre fogékony tanítványok életében.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Read more »

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Read more »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Read more »