Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Motivációvesztett állapotból átfordultak bizakodásba, vagy akár lelkesedésbe? Rátaláltak arra a feladatra, ami igazán nekik való? Megerősítést kaptak az erősségeikre? Megfogalmaztak egy jövőképet, vagy akár kisebb és konkrétabb célokat, és elkezdtek rajtuk szisztematikusan dolgozni? Megtapasztalták, hogy az erőfeszítéseik eredményeket szülnek? Változtattak a korábbi viselkedésükön és látták annak előnyeit az emberi kapcsolataikban? Hatékonyabbá vált a működésük? Ügyesebben kooperáltak társaikkal? Helyes, jó lelkiismerettel vállalható döntéseket hoztak? Biztosan lehetne még hosszasan sorolni a területeket, ahol lehetőségünk van másokra pozitív hatással lenni.

Gyakran látjuk, hogy nem mindenkinek sikerül efféle hatást kiváltani kollégáiban, tanítványaiban. Amikor a vezetői viselkedés nyomán elpárolog a motiváció, nem alakul ki elköteleződés, egy helyben toporgás, bizonytalanság, bizalmatlanság vagy tehetetlenség érződik, nem válik világossá a dolgok értelme, csak a negatívumokra és a hibákra akad figyelem, mindezek tetszőlegesen összekotyvasztott mérgező elegyéből pedig kialakul egy alapvetően motiválatlan, reményvesztett, negatív hozzáállású, panaszkodó, rossz hangulatú munkahelyi légkör. Ezt a felsorolást is bőségesen lehetne még újabb elemekkel kiegészíteni.

A mindennapokban nem feltétlenül vagyunk tudatában annak, hogy cselekedeteink melyik irányba billentik a mérleget, de ha időnként megállunk és visszatekintünk a csapatunkban lévők eredményeire, fejlődésérére, valamint a közösségben uralkodó légkörre és hangulatra, kapunk némi indikációt rá. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen befolyásoló tényező, de azért ott szereplünk a mérvadó hatások között. Sőt, meglepő módon még külsős közreműködőként, arányaiban lényegesen kisebb időkeretben is. Ezt a bejegyzést például egy friss visszajelzés ihlette, amit egy nyolc évvel ezelőtti Tudatos Vezetés programrésztvevőm adott a napokban, megköszönve a közös munkánk során kapott szemléletet. Jóleső érzéssel, de meglepődve nyugtáztam a dolgot. Ugyanis nagyrészt magam sem tudom, hogy a két marékkal, különféle csatornákon, éveken át elszórt magok aztán hol és hogyan szökkennek szárba, mit indukálnak akkor vagy később az adott üzenetre fogékony tanítványok életében.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Read more »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Read more »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Read more »