Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Motivációvesztett állapotból átfordultak bizakodásba, vagy akár lelkesedésbe? Rátaláltak arra a feladatra, ami igazán nekik való? Megerősítést kaptak az erősségeikre? Megfogalmaztak egy jövőképet, vagy akár kisebb és konkrétabb célokat, és elkezdtek rajtuk szisztematikusan dolgozni? Megtapasztalták, hogy az erőfeszítéseik eredményeket szülnek? Változtattak a korábbi viselkedésükön és látták annak előnyeit az emberi kapcsolataikban? Hatékonyabbá vált a működésük? Ügyesebben kooperáltak társaikkal? Helyes, jó lelkiismerettel vállalható döntéseket hoztak? Biztosan lehetne még hosszasan sorolni a területeket, ahol lehetőségünk van másokra pozitív hatással lenni.

Gyakran látjuk, hogy nem mindenkinek sikerül efféle hatást kiváltani kollégáiban, tanítványaiban. Amikor a vezetői viselkedés nyomán elpárolog a motiváció, nem alakul ki elköteleződés, egy helyben toporgás, bizonytalanság, bizalmatlanság vagy tehetetlenség érződik, nem válik világossá a dolgok értelme, csak a negatívumokra és a hibákra akad figyelem, mindezek tetszőlegesen összekotyvasztott mérgező elegyéből pedig kialakul egy alapvetően motiválatlan, reményvesztett, negatív hozzáállású, panaszkodó, rossz hangulatú munkahelyi légkör. Ezt a felsorolást is bőségesen lehetne még újabb elemekkel kiegészíteni.

A mindennapokban nem feltétlenül vagyunk tudatában annak, hogy cselekedeteink melyik irányba billentik a mérleget, de ha időnként megállunk és visszatekintünk a csapatunkban lévők eredményeire, fejlődésérére, valamint a közösségben uralkodó légkörre és hangulatra, kapunk némi indikációt rá. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen befolyásoló tényező, de azért ott szereplünk a mérvadó hatások között. Sőt, meglepő módon még külsős közreműködőként, arányaiban lényegesen kisebb időkeretben is. Ezt a bejegyzést például egy friss visszajelzés ihlette, amit egy nyolc évvel ezelőtti Tudatos Vezetés programrésztvevőm adott a napokban, megköszönve a közös munkánk során kapott szemléletet. Jóleső érzéssel, de meglepődve nyugtáztam a dolgot. Ugyanis nagyrészt magam sem tudom, hogy a két marékkal, különféle csatornákon, éveken át elszórt magok aztán hol és hogyan szökkennek szárba, mit indukálnak akkor vagy később az adott üzenetre fogékony tanítványok életében.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Mi a fenntartható irodai vs. home office nap arány?

Ahogy beütött a pandémia, a vírusnál is gyorsabban szaporodtak a hómofisz- és “future of work” szakértők, gondolom azon a “masszív tapasztalati bázison”, hogy előzőleg alig valahol engedték az otthonról dolgozást, hirtelen meg mindenkit igyekeztek hazazavarni, akit csak lehetett.

Read more »

Idősebben nem tudunk már viselkedést változtatni. Bullshit.

Jó erősen tartja magát az a hiedelem, hogy idősebb korban már nem nagyon képesek az emberek változni, úgyhogy pont jók úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egy felettébb kényelmes nézőpont, csak az a baj vele, hogy távol áll a valóságtól. Az idegtudósoktól tudjuk, hogy az agyunk jellemzője a neurogenézis, azaz életünk végéig jönnek létre új idegsejtek, valamint a neuroplaszticitás, miszerint az idegsejtek között kapcsolatok fakulnak el és új kapcsolatok alakulnak ki.

Read more »