Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Tetteinket és hiedelmeinket is azok az agyi hálózatok irányítják, amelyekhez nincs tudatos hozzáférésünk. Miként erről már korábban is írtam itt a blogon, az agyunk nagyfogyasztó, igyekszik spórolni az energiával, ezért automatizálja mindazokat a cselekvéseket, sőt gondolatokat, amiket csak tud. “Amikor új készségeket gyakorlunk be, akkor azok fizikailag is behuzalozódnak az agyunkba, miáltal a tudatosság szintje alá süllyednek. (…) A gyakorlás révén ismétlődő jelek futnak végig a neurális hálózatokon, amelyek megerősítik az érintett szinapszisokat, miáltal beleégetik az adott készséget az áramkörökbe. (…) Attól kezdve az adott feladatot automatikusan, gondolkodás nélkül tudjuk végrehajtani – vagyis anélkül, hogy tudatosan gondolnánk rá.” 

Mivel az idegrendszerünk egész életünkben formálható marad (neuroplaszticitás), nem veszíti el tanulási képességét, agyunk “folyamatosan újraírja önmagát, hogy kiépítse azokat az adott célokat szolgáló áramköröket, amely célok végrehajtását rendszeresen gyakoroljuk”. Az automatizálás aztán “erőforrásokat szabadít fel, hogy tudatos énünk más problémákban mélyedjen el.” Egy további érdekes következmény, hogy többnyire rontja a teljesítményt, hogy ha a már automatizált folyamatokba próbálunk tudatosan beavatkozni. Jobb, ha hagyjuk a robotpilótát működni, amikor betolatunk egy parkolóhelyre, vagy amikor gyorsan akarunk begépelni egy szöveget a számítógépen. Nem beszélve az érzékelésünkről és a napi rutinjaink, komplex mozdulataink százairól, amelyeket észrevétlenül használunk igen eredményesen.

Ha viszont ennyire ügyesen és hatékonyan működik az agyunk autopilot üzemmódban, miért vagyunk egyáltalán tudatos lények? Hol kap ez az adottságunk szerepet? Eaglemen két területet emel ki, ahol ennek jelentősége van. Az egyik, hogy “a tudatosság akkor jut szerephez, ha valami váratlan történik, amikor végig kell gondolnunk, mit kell tennünk következő lépésként. Bár az agyunk, amíg csak lehet, megpróbál robotpilótaként irányítani bennünket, ez nem mindig lehetséges egy olyan világban, amelyik csavart labdákat dobál felénk.”

A másik, hogy a tudatosságnak “fontos szerepe van az agyon belüli konfliktusok elsimításában.” A rövid távú vágyak, sóvárgások, impulzusok és a hosszabb távú célok gyakran vannak ellentmondásban. “A tudatosság az a rendszer, amelynek megvan az ehhez szükséges áttekintő képessége, erre az agy egyetlen más alrendszere sem képes. Éppen ezért a tudatosság a döntőbíró szerepét tölti be az egymással kölcsönható alkotóelemek, alrendszerek és bevésett folyamatok milliárdjai között. Terveket készít és célokat tűz ki az egész rendszer számára.”

Harmadikként behoznék még egy szempontot. A Kahneman által 1-es rendszernek nevezett, automatikus gondolkodásunk bár rendkívül gyors, számos területen szisztematikus hibákat vét, ezeket nevezik kognitív torzításoknak. Van jó sokféle belőlük. Ha egyik-másikkal tisztában vagyunk, a lassú és tudatos gondolkodásunkkal elkerülhetjük ezeket az ítélkezési tévedéseket, és javíthatjuk döntéseink minőségét.

Amikor 12+ évvel ezelőtt elkezdtem több csatornán is propagálni a tudatosabb vezetői működést, akkor még a józan paraszti ész és nem az idegtudomány adta hozzá az alapot. Sok-sok szervezet vezetőinek ténykedésére volt némi rálátásom addigra, és azt figyeltem meg, hogy nagyrészt ösztönösen, külső és belső impulzusok által vezérelve ténykednek. Arra gondoltam, hogy minden érintett számára előnyös lenne, ha egy kicsit több tudatosságot vinnének az emberek vezetésébe. Mire is gondoltam akkor? Arra, hogy felhasználják mindazt a tudást, amit a világban az emberi működéssel és a vezetéssel kapcsolatban már felhalmoztak, valamint azokat az ismereteket, amelyeket saját magukkal és a kollégáikkal kapcsolatban megszereztek vagy megszerezhetnének. A fokozott tudatosságra egy-egy területen azonban csak addig van szükség, amíg elkezdi másképp csinálni a dolgokat. Az agyuk kellő ismétlésszámú gyakorlás után szokássá fogja alakítani az új működésmódot, és ugyanúgy automatizálódik, ahogy a korábbi viselkedés vagy gondolkodás.

A következő esetekben érdemes tehát mindenképp átvenni az irányítást, és tudatosan közelíteni a kérdéshez: (1) ha valami váratlan változást hoz a környezetünk, (2) ha a jövőbeli céljainkat a jelenlegi működésünk nem támogatja elég jól, és (3) ha újfajta szokásokat/képességeket/gondolkodást akarunk megtanítani az automata rendszerünknek.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Read more »

Mire jó a magas IQ?

Biztosan már Te is töltöttél ki puszta kíváncsiságból – vagy kötelező jelleggel, pl. állásinterjú során – IQ-tesztet. Kijavították, megvolt az értékelés, és kaptál egy számot. Ha a szerencsésebbek közé tartozol, akkor átlagos vagy afeletti eredmény született. Vajon a kapott eredményből milyen következtetéseket lehet levonni az munkára és személyiségre vetítve?

Read more »