Miért olyan nehéz kombinálni a célra tartást és az emberi oldal kezelését?

Megfigyeléseim szerint a vezetők egy része abban nagyon jó, hogy a teljesítményt és az eredmények elérését ki tudja hozni a csapatából. Pragmatikus, kitartó és célorientált. Vannak olyanok is, akiknek az erőssége inkább abban mutatkozik meg, hogy jól rá tud hangolódni a munkatársakra, odafigyel rájuk, empatikus, így a döntések és a mindennapi működés emberi oldalát nem hagyja figyelmen kívül.

És persze akadnak vezetők, akik egyikben sem jeleskednek, velük kapcsolatban szoktuk azt emlegetni a kollégáimmal, hogy “kevesebben többen lennénk”.

Tapasztalataim azt mutatják, hogy az erősen célorientált vezetők is előbb-utóbb belátják, hogy az emberi tényező kihagyása a képletből épp az eredményességet veszélyezteti, a túlságosan empatikus menedzserek pedig arra jönnek rá, hogy egyszerűen muszáj megemelni a munkatársaik számára a lécet, és folyamatosan terelgetni őket a magasabb szintű teljesítmény felé, különben egyszerűen nem fognak jönni az elvárt eredmények (kivéve a kiemelkedő fejlettségi szinten lévő csapatokat). Annak megértéséhez, hogy miért okoz a két dolog összeegyeztetése rendszerint nehézséget a vezetőknek, Goleman-nál olvastam némi fogódzót.

“Az idegrendszer számára komoly kihívást jelent a megfelelő egyensúly megtartása a céltudatosság és mások érzéseinek figyelembevétele között.” – írja Daniel Goleman. Richard Boyzatis kutatásai azt mutatták, hogy “a célirányos fókuszálás során aktivizálódó idegi áramkörök eltérnek a szociális adatokat fogadó áramköröktől. A két áramkör letiltja egymást. A legsikeresebb vezetők másodpercek alatt tudnak egyik áramkörről a másikra váltani.”

Amikor az általam nagyra tartott és közelebbről ismert vezetőkre gondolok, valóban azt láttam tőlük az évek során, hogy a teljesítmény és a humánum szempontjait nagyjából párhuzamosan tudják kezelni. Magasak az elvárásaik, nem haboznak szóvá tenni, ha valaki ezektől elmarad, de ez nem gátolja őket abban, hogy meghallgassák kollégákat, kíváncsiak legyenek rájuk, nem csak szakemberként, hanem emberként is. Teret adnak, felelősséget ruháznak át, önállóságot biztosítanak, miközben rendszeresen megbizonyosodnak arról, hogy sikerül a megállapodásukban szereplő irányt tartani. Azaz, Boyzatis professzor leírásának megfelelően, helyzetfüggően váltogatnak, akár egy-egy beszélgetésen belül is, a célirányos fókusz és a társas együttműködéshez szükséges információk befogadása, feldolgozása és lereagálása között.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

Read more »

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »