Mi fán terem a produktív meditáció és mire jó?

Hadd kezdjem azzal, hogy én már annyiszor próbáltam megtanulni a mindfulness-meditációt és hasonló társait, tisztában lévén annak számos, tudományosan bizonyított előnyös hatásával, de valahogy képtelen voltam szokássá építeni.

Egyszerűen nem passzolt hozzám, hogy a légzésemre vagy a jelen érzékleteire irányítsam a figyelmemet, majd pedig visszatereljem a fókuszt, amikor a gondolataim elkalandoznak. Pedig szükség lett volna rá, hiszen amit a buddhista szerzetesek “monkey mind”-nak neveznek, a majomként ide-oda ugrándozó gondolataimnak jól esett volna némi megpihenés, nem beszélve azokról az elmélkedésekről, amelyeknek se haszna nem volt, se jó érzéssel nem töltöttek el. De hiába, a többszöri nekifutás ellenére nem tudott véremmé válni a rendszeres gyakorlás, akár magamtól, akár vezetett formában kísérleteztem vele.

Mígnem aztán, Cal Newport Deep Work (Elmélyült munka) című könyvét olvasva rá nem jöttem, hogy életem több szakaszában is rendszeresen végeztem ennek a tevékenységnek a szerző által produktív meditációnak nevezett vállfaját. “A produktív meditáció célja, hogy egy olyan időszakban, amikor a testünk elfoglalt, de az elménk szabad – sétálunk, kocogunk, vezetünk, zuhanyozunk – a figyelmünket egyetlen, jól körülhatárolt szakmai problémára összpontosítsuk. Ez szakmától függően lehet egy cikk vázlatának elkészítése, egy előadás megírása, egy bizonyítás folytatása vagy egy üzleti stratégia továbbcsiszolása. A mindfulness-meditációhoz hasonlóan, ha elkalandoznánk vagy megakadnánk, a figyelmünket újra és újra vissza kell irányítani az adott problémára.”

Ahogy előző blogbejegyzésemben írtam róla, a tudásmunkások számára az elmélyült munka fokozása komoly versenyelőny forrása lehet, mert a nehéz dolgok gyors elsajátítását és a kiemelkedő teljesítmény leadását elősegíti. A produktív meditáció pedig nagyszerű lehetőség a fejben végzett elmélyülésre, ahelyett, hogy mondjuk aggódnánk, soha meg nem történő elképzelt vitákat folytatnánk valakivel, vagy a közéleti szarságokon bosszankodnánk.

Ráébredtem, hogy produktív időszakaimban milyen gyakran alkalmaztam ezt a módszert. Számomra a biciklizés, a gyaloglás, az úszás és a vezetés voltak olyan tevékenységek, amikor fejben el tudtam mélyedni egy-egy szakmai kérdésben. Így aztán jó pár cikk és e-könyv vázlata/tartalma született ily módon, továbbá digitális és offline termékfejlesztési munka zajlott a fejemben sportolás, séta vagy közlekedés során. Maga az idő is gyorsabban telt, kevésbé figyeltem a fizikai küzdelemre és a “mikor érek már oda” türelmetlenségére, a végén pedig kézzelfogható eredménye lett a gondolkodásnak. Már csak le kellett írni, vagy tovább elmélkedni a részleteken, a struktúra, a kulcselemek, a folyamatlépések vagy a workshop gyakorlatok a produktív meditáció során már előálltak, függetlenül attól, hogy a mai napot megelőzően sose hallottam róla, hogy így nevezik a dolgot.

Az agyunk azt a táplálékot rágcsálja várakozás, utazás vagy testmozgás alkalmával, amit adunk neki. A legkisebb ellenállás felé tendál: vagy a múlton törpöl, vagy a bizonytalan jövővel kapcsolatban spekulál, vagy valami kognitív erőfeszítést nem igénylő tartalomfogyasztást választ. Nem egyszerű dolog ezzel a tendenciával szembeszállni és rábírni őt némi hasznos ténykedésre. Akinek hozzám hasonlóan kevésbé testhezálló a légzésre összpontosítás, az gyakorolhatja a figyelem tudatos irányítását így is, sok előnyét élvezve ennek a meditációs alternatívának.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát, majd pedig mindenki abban bízik, hogy a résztvevők a hallottak alapján varázsütésre megváltoztatják a gondolkodásmódjukat, hiedelemrendszerüket, viselkedésüket és szokásaikat, sőt, fejlődni fognak a képességeik. Aztán kerek szemekkel csodálkozik mindenki, hogy az ég világon semmi nem változik.

Read more »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy “te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de nagyon nehézzé teszed az életet magad és a céged számára is azzal, hogy két fronton is meg akarod mutatni mindezt. Szerintem azt kellene választanod, amiben igazán erősnek, tehetségesnek érzed magad. Ha ez a tulajdonosi szerep, akkor a napi vezetést másra kell hagynod.”

Read more »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának popularizált változata.

Read more »