Mentális koncepciók állnak világérzékelésünk és érzelmeink mögött

Menjünk tovább Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyvének feldolgozásával, amit néhány hete kezdtem el a blogon. Mindent, amit magunk körül érzékelünk, az agyunk mentális koncepcióként reprezentálja (macska, asztal, kávéillat, park, mosnivaló, zöld lámpa, barack a fejünkre stb.). Koncepciók nélkül a tapasztalataink csak folyamatos zajból állnának.

Bármi, amivel találkozunk, minden mástól különböző lenne, így “tapasztalati vakságtól” szenvednénk. Az agyunk felelős azért, hogy az állandóan ránk ömlő érzékszervi és belső érzékelési inputot valahogyan értelmezze. A nagy összevisszaságból gyors előrejelzéseket tegyen, hogy mivel is van dolga, és szükség esetén kipótolja a hiányzó részleteket. Találjon szabályszerűségeket ahol csak lehet, annak érdekében, hogy a környezeti ingerek ne katyvaszként, hanem például tárgyakként, emberekként, beszédként, zeneként vagy eseményekként legyenek értelmezhetők számunkra. Azt hisszük, hogy a világot érzékszerveink segítségével úgy tapasztaljuk meg, ahogy az van, de a valóságban az agyunk konstruálja az értelmezést.

A kategória (category) tárgyak, események vagy cselekedetek összességét jelenti, amelyek valamilyen szempontból ekvivalensek. A koncepció (concept) egy-egy kategória mentális reprezentációja. Egy épület átlátszó nyílászárójáról akkor is azt gondolod, hogy ablak, ha 30×30 centis, lichthofra néző példányát látod a vécében, de akkor is, ha egy irodaház üvegpalotájának egyik hatalmas paneljén át csodálod a Dunát. Pedig elég másképp néznek ki, és eltérő a használatuk is. Ahogy sétálsz a városban, rengeteg tárgyat és történést figyelsz meg. Saját magad alkotod meg a tapasztalataidat ezekből az elemekből, a meglévő koncepcióid segítségével. Az állandó előrejelző üzemmódban lévő agyunk felteszi magának a kérdést: “A koncepcióim közül melyikhez hasonlít, amit érzékelek?” A mentális koncepciók azonban nem fix definíciók az agyunkban, és nem is a leggyakoribb esetek prototípusai. Az agyunk sok példát fel tud idézni, legyen szó kutyákról, házakról, házimunkáról vagy vidámságról, és a hasonlóságaik alapján kategorizálja őket egybe, de rugalmasan, az adott szituációban érvényes céljainkhoz passzolva. Ugyanaz a tárgy több koncepciónak is lehet a része: például egy autó lehet közlekedési eszköz, de státuszszimbólum is. Ha esik az eső, akkor esernyő, ha pedig elgázolnak vele valakit vagy ittasan vezetik, akkor veszélyforrás. Az utóbbi, cél-alapú koncepciókban az az izgalmas, hogy kizárólag az elménkben léteznek. A megázás elkerülésére szolgáló eszközök kategóriájában lévő dolgoknak nem sok közük van egymáshoz (esernyő, autó, terasztető, kivágott kukazsák). Amikor az agyunk kategorizál, nem arról van szó, hogy felismeri az egyforma dolgokat a világban, hanem arról, hogy megalkotja a kategóriát a céljaink függvényében. Ha az agynak koncepcióra van szüksége, akkor kapásból képes kreálni egyet a korábbi tapasztalatokból összerakva, ami az adott szituációban a céljainkat leginkább szolgálja.

És itt kapcsolódunk vissza az érzelmekhez, mivel az érzelmekkel kapcsolatos koncepcióink cél-alapúak. A boldogság esetei nagyon szerteágazók. Lehet, hogy mosolyogsz örömödben, de olyan is van, hogy elbőgöd magad, esetleg visítasz, mint a vett malac, vagy magasba emelve rázod az öklödet, netán mozdulatlanná dermedve hitetlenkedsz, hogy milyen klassz dolog történt veled. Légzésed felgyorsul vagy lelassul, a szíved kiugrik a helyéről vagy épp földöntúli nyugalom áraszt el. A testünkön belüli változások eltérőek, és a céljaink sem egyformák az adott pillanatban. Lehet, hogy arra vágysz, hogy elfogadjanak, vagy hogy kellemes érzésed legyen, vagy elérj egy kívánt eredményt, netán valami értelmes, saját magadon túlmutató dolgot csinálj. A boldogság koncepciód abban a pillanatban a célodhoz fog kapcsolódni, belekombinálva a múltadban korábban érzett boldogságélményeket.

De honnan jönnek az érzelmi koncepcióink? – teszi fel a kérdést Barrett. Az újszülött agya képes mintázatokat megtanulni, ezt a folyamatot statisztikai tanulásnak nevezik. Ahogy megszületünk, ránk ömlik a környezet temérdek impulzusa, amihez hozzá jönnek a saját testünk üzenetei. Az agyunk elkezdi felismerni a szabályszerűségeket az érzékszervekből és az interocepcióból érkező jelek között. Lépésről lépésre, de elég gyorsan mintázatokba rendezi a látványt, a hangokat, az illatokat, az ízeket, a tapintást és az interoceptív érzékleteket, illetve ezek kombinációit. Velünk született képességünk, hogy tanuljunk a szabályszerűségekből és a valószínűségekből, amelyeket megtapasztalunk. Így alakultak ki a mentális koncepcióink, amelyeket a mindennapokban tudattalanul alkalmazunk. Számos kutatás tanúsága szerint a szavak használata is nagyban elősegíti az érzelmi koncepciók kialakulását. Amikor a felnőttek beszélnek a gyerekekkel és megnevezik az érzéseket, amiket a gyerek tapasztal az adott pillanatban, ezt a folyamatot támogatják. A későbbiekben pedig a szavakon túl más tényezők is formálják az érzelmi koncepciókat, például hogy mi előzte meg, mi volt az oka, hogyan zajlott le a történés, és mi lett a következménye.

Az érzelmeket kifejező szavak tehát nem érzelmi tényekre utalnak, és nem is statikus fájlokként tárolódnak az agyunkban. A fizikai impulzusok változatos érzelmi jelentését fejezik ki, az érzelmekkel kapcsolatos korábbi tapasztalataink és tudásunk felhasználásával.  Az érzelmek nem a világ történéseire adott reakcióink, hanem mi konstruáljuk meg a saját világunkat – állítja az idegtudós.

Korábban azt gondoltam, hogy amikor bevág elém autóval valami tahó, reflexből beletaposok a fékbe, “idegállapotba kerülök”, mint Maunika interjúalanya, elkezdek csúnyán és hangosan káromkodni, megemelkedik a pulzusszámom és a torkomban dobog a szívem. De ez fordítva történik. Bevágnak elém, a testem képessé teszi magát a gyors reakcióra (megemelkedik a pulzusszám, vércukor és oxigén szállítódik gyorsan az izmok felé, stb.), beletaposok a fékbe, érzékelem a testi változások miatt a kellemetlenséget az interocepció segítségével, majd az elmém létrehozza a dühöt, mint érzelmet, végül pedig jogosnak érzem elküldeni az illetőt a picsába fennhangon. Fontos tudnivaló tehát, hogy az érzelmeinket magunk konstruáljuk, még akkor is, ha ez tudat alatt történik. Remélem lesz még arról szó a könyvben, hogy miképpen tudjuk legalább valamennyire befolyásolni az érzelmeinket. Ha érdekel, tarts velem a folytatásban is!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Read more »

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Read more »