Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Eszembe jutott a Dunning-Krüger hatás és az azt leíró grafikon, amiről korábban már írtam itt a Menedzsmentor és a Tudatos Vezetés blogon. Röviden arról van szó, hogy amíg egy témában viszonylag csekély tudással rendelkezünk, de valamennyivel már igen, hajlamosak vagyunk magabiztosan ítélkezni. Aztán a tudásunk növekedésével, ahogy rájövünk a dolgok komplexitására, meredeken bezuhan az a magabiztosság, majd pedig a sok tapasztalatszerzés hatására szerényebb ütemben emelkedésnek indul, de sose éri el a kevés tudással rendelkezők szintjét.

Két párhuzamos jelenséget figyeltünk meg egyszerre. Bizonyos szakmai kérdésekben igen határozottak és magabiztosak tudunk lenni a felhalmozott ismeretek és tapasztalatok alapján. Meg tudjuk mondani, hogy egy megközelítés nagy valószínűséggel nem lesz jó választás, egy másikról pedig azt, hogy többnyire eredményre szokott vezetni. Már kevésbé megyünk bele olyan helyzetekbe, amelyekről már a kezdeti jelekből látjuk, hogy nem fog működni.

Más témákban azonban óvatosabban nyilatkozunk, lényegesen kevesebb bizonyossággal. Például arról, hogy mi van egy történés hátterében? Miért úgy viselkedik valaki, ahogy? Mi fog történni a jövőben egy adott témában? Mi lenne a helyes döntés olyan kérdések esetén, ahol kevés a hiteles információnk? Hogyan döntsünk a gyerekeinkkel kapcsolatos kérdésekben? Mennyire váltak be az eddigi döntéseink? Vajon annak a döntésnek volt köszönhető a siker/kudarc vagy más tényezőknek? Stb.

Konklúzióra végül nem jutottunk, csak az érzéseinket és a megfigyeléseinket tudunk verbalizálni.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »