Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Eszembe jutott a Dunning-Krüger hatás és az azt leíró grafikon, amiről korábban már írtam itt a Menedzsmentor és a Tudatos Vezetés blogon. Röviden arról van szó, hogy amíg egy témában viszonylag csekély tudással rendelkezünk, de valamennyivel már igen, hajlamosak vagyunk magabiztosan ítélkezni. Aztán a tudásunk növekedésével, ahogy rájövünk a dolgok komplexitására, meredeken bezuhan az a magabiztosság, majd pedig a sok tapasztalatszerzés hatására szerényebb ütemben emelkedésnek indul, de sose éri el a kevés tudással rendelkezők szintjét.

Két párhuzamos jelenséget figyeltünk meg egyszerre. Bizonyos szakmai kérdésekben igen határozottak és magabiztosak tudunk lenni a felhalmozott ismeretek és tapasztalatok alapján. Meg tudjuk mondani, hogy egy megközelítés nagy valószínűséggel nem lesz jó választás, egy másikról pedig azt, hogy többnyire eredményre szokott vezetni. Már kevésbé megyünk bele olyan helyzetekbe, amelyekről már a kezdeti jelekből látjuk, hogy nem fog működni.

Más témákban azonban óvatosabban nyilatkozunk, lényegesen kevesebb bizonyossággal. Például arról, hogy mi van egy történés hátterében? Miért úgy viselkedik valaki, ahogy? Mi fog történni a jövőben egy adott témában? Mi lenne a helyes döntés olyan kérdések esetén, ahol kevés a hiteles információnk? Hogyan döntsünk a gyerekeinkkel kapcsolatos kérdésekben? Mennyire váltak be az eddigi döntéseink? Vajon annak a döntésnek volt köszönhető a siker/kudarc vagy más tényezőknek? Stb.

Konklúzióra végül nem jutottunk, csak az érzéseinket és a megfigyeléseinket tudunk verbalizálni.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Mi a gond a “megoldást hozz, ne a problémát” hozzáállással?

Gyakran hallom azt vezetőktől, hogy a beosztottaik a problémáikkal fárasztják őket, és nem vállalnak felelősséget abban, hogy megoldást találjanak a fennakadásokra. Egyrészről megértem őket, hogy szeretnék elkerülni a panaszkodás elburjánzását, másrészt viszont a “megoldást hozz hozzállás” félelmet kelthet a kollégákban: Mi van, ha nem jót mondok?, Mi van, ha inkompetensnek tűnök?, Mi van, ha nem tartanak felelősségteljesnek?, stb.

Read more »

A meglepetés jelentősége a szokások kialakításában

Sokszor, többféle nézőpontból is írtam már arról az elmúlt években, hogy a viselkedésváltozáshoz, ezen belül például a tudatosabb vezetői működéshez édeskevés az, ha csak az emberek fejét tágítjuk válogatott menedzsment okosságokkal. Először, több mint egy évtizede, a tapasztalati tanulási megközelítés alapján abból indultam ki, hogy a változáshoz rá kell venni a résztvevőt arra, hogy a számára épp releváns tudományt egyáltalán kipróbálja a napi vezetői munkában, segítenünk kell neki azokat a szituációkat azonosítani, ahol ez majd jusson eszébe, aztán közösen reflektálni a tapasztalatokról.

Read more »

Apró dolgok tesznek jobb vezetővé

Nemrég egyik ügyfelem megkért arra, hogy tartsak egy előadást a vezetőiknek valami olyasmi témában, hogy “jótanácsok ahhoz, hogy sikeres vezető legyél”. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy tudok-e én jótanácsokat mondani. Érdekes módon mindeki valami tuti nagy mondást keres, amitől egyszerre megváltozik minden. – gondoltam. Végül arra jutottam, hogy nem igazán tudom megmondani, mi az a néhány dolog, amitől jó főnök lesz valaki.

Read more »