Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.
lajhár

Régóta dolgozom különféle iparágak szervezeteivel, vezetőivel és munkatársaival, és időről időre belefogok némi non-profit aktivitásba is. Ennek során azt a megfigyelést tettem, hogy szektortól teljesen függetlenül (tehát még az sem számít, hogy valaki a verseny- vagy a közszférában tevékenykedik) beleakad az ember néhány gazellába, akik rövid határidővel reagálnak az üzenetekre, önállóak, döntésképesek, proaktív módon javaslatot tesznek a megoldási lehetőségekre, valamint a megbeszélteket gyorsan végrehajtják, vagy ha valami komplexebb dologról van szó, akkor is legalább elindítják a folyamatot késedelem nélkül. A munka pedig pontos, figyelmes, előre gondolkodásról tesz tanúbizonyságot.
Ilyenkor teszi össze az ember a kezét, hogy mekkora áldás az illető, akár közvetlen kollégáról, akár vezetői szinten dolgozó üzleti partnerről, akár feladatvégrehajtóként bekapcsolódó munkatársról, akár egy ügy mellé álló önkéntesről beszélünk. Nemet is gyorsan mondanak, ha úgy látják, hogy valami nem fér bele vagy most nem fér bele számukra. Nem számít, mennyire elfoglalt egyébként az adott személy, a reakcióideje és munkavégzési tempója akkor is teljesen megfelelő, az együttműködő felek számára komfortos.

Ezzel szemben tömegével találkozik az ember lajhárokkal, ahol egy üzenet megválaszolása napokig tart, ha egyáltalán jön bármi válasz. Hetek alatt végeznek el pár perc alatt megoldható feladatokat. Döntések csigalassúsággal születnek, egy megbeszélésnél már a szervezés önmagában hetekig vagy hónapokig húzódik. Nem csoda, hogy ezzel korrelál a leadott teljesítmény is, érzékelhetően egy helyben topognak. Leteszik nagy nehezen a voksukat valamiféle középszar megoldás mellett, amiből aztán ugyanilyen intenzitású kivitelezés lesz, a végén pedig csodálkoznak rajta, hogy se változás, se eredmény nem mutatható ki.

Lehet, hogy nem szép ilyet mondanom, de amikor látjuk az elején, hogy mennyire indul flottul vagy körülményesen megy az együttműködés valakivel, az eléggé prediktív a későbbi közös munka outputjára vonatkozóan, legalábbis az én tapasztalataim szerint. 

Biztos van kivétel, mert mindenre van, és az ellenkezőjére is, de az esetek többségében beigazolódik, hogy aki az elején gazellaként mozog a pályán, arra érdemes gyorsan lecsapni, örülni, mint majom a farkának, hogy vele dolgozhatunk együtt, és gondosan őrizgetni ezt az értékes kapcsolatot. Fontos témáknál pedig hamar beazonosítani a lajhárokat és lehetőség szerint minél kevésbé kényszerülni a velük való kínlódásra.

Ha pedig már nyakig vagyunk a mocsarukban, mihamarabb elkezdeni kikecmeregni belőle. Ez általában egy hátrébb lépést vagy elbúcsúzást jelent egymástól. Nyilván száz százalékban nem fogjuk tudni megoldani, de itt sem árt egy kis elővigyázatosság, később pedig némi tudatos cselekvés.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

Mi a gond a “megoldást hozz, ne a problémát” hozzáállással?

Gyakran hallom azt vezetőktől, hogy a beosztottaik a problémáikkal fárasztják őket, és nem vállalnak felelősséget abban, hogy megoldást találjanak a fennakadásokra. Egyrészről megértem őket, hogy szeretnék elkerülni a panaszkodás elburjánzását, másrészt viszont a “megoldást hozz hozzállás” félelmet kelthet a kollégákban: Mi van, ha nem jót mondok?, Mi van, ha inkompetensnek tűnök?, Mi van, ha nem tartanak felelősségteljesnek?, stb.

Read more »

A meglepetés jelentősége a szokások kialakításában

Sokszor, többféle nézőpontból is írtam már arról az elmúlt években, hogy a viselkedésváltozáshoz, ezen belül például a tudatosabb vezetői működéshez édeskevés az, ha csak az emberek fejét tágítjuk válogatott menedzsment okosságokkal. Először, több mint egy évtizede, a tapasztalati tanulási megközelítés alapján abból indultam ki, hogy a változáshoz rá kell venni a résztvevőt arra, hogy a számára épp releváns tudományt egyáltalán kipróbálja a napi vezetői munkában, segítenünk kell neki azokat a szituációkat azonosítani, ahol ez majd jusson eszébe, aztán közösen reflektálni a tapasztalatokról.

Read more »

Apró dolgok tesznek jobb vezetővé

Nemrég egyik ügyfelem megkért arra, hogy tartsak egy előadást a vezetőiknek valami olyasmi témában, hogy “jótanácsok ahhoz, hogy sikeres vezető legyél”. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy tudok-e én jótanácsokat mondani. Érdekes módon mindeki valami tuti nagy mondást keres, amitől egyszerre megváltozik minden. – gondoltam. Végül arra jutottam, hogy nem igazán tudom megmondani, mi az a néhány dolog, amitől jó főnök lesz valaki.

Read more »