Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.
lajhár

Régóta dolgozom különféle iparágak szervezeteivel, vezetőivel és munkatársaival, és időről időre belefogok némi non-profit aktivitásba is. Ennek során azt a megfigyelést tettem, hogy szektortól teljesen függetlenül (tehát még az sem számít, hogy valaki a verseny- vagy a közszférában tevékenykedik) beleakad az ember néhány gazellába, akik rövid határidővel reagálnak az üzenetekre, önállóak, döntésképesek, proaktív módon javaslatot tesznek a megoldási lehetőségekre, valamint a megbeszélteket gyorsan végrehajtják, vagy ha valami komplexebb dologról van szó, akkor is legalább elindítják a folyamatot késedelem nélkül. A munka pedig pontos, figyelmes, előre gondolkodásról tesz tanúbizonyságot.
Ilyenkor teszi össze az ember a kezét, hogy mekkora áldás az illető, akár közvetlen kollégáról, akár vezetői szinten dolgozó üzleti partnerről, akár feladatvégrehajtóként bekapcsolódó munkatársról, akár egy ügy mellé álló önkéntesről beszélünk. Nemet is gyorsan mondanak, ha úgy látják, hogy valami nem fér bele vagy most nem fér bele számukra. Nem számít, mennyire elfoglalt egyébként az adott személy, a reakcióideje és munkavégzési tempója akkor is teljesen megfelelő, az együttműködő felek számára komfortos.

Ezzel szemben tömegével találkozik az ember lajhárokkal, ahol egy üzenet megválaszolása napokig tart, ha egyáltalán jön bármi válasz. Hetek alatt végeznek el pár perc alatt megoldható feladatokat. Döntések csigalassúsággal születnek, egy megbeszélésnél már a szervezés önmagában hetekig vagy hónapokig húzódik. Nem csoda, hogy ezzel korrelál a leadott teljesítmény is, érzékelhetően egy helyben topognak. Leteszik nagy nehezen a voksukat valamiféle középszar megoldás mellett, amiből aztán ugyanilyen intenzitású kivitelezés lesz, a végén pedig csodálkoznak rajta, hogy se változás, se eredmény nem mutatható ki.

Lehet, hogy nem szép ilyet mondanom, de amikor látjuk az elején, hogy mennyire indul flottul vagy körülményesen megy az együttműködés valakivel, az eléggé prediktív a későbbi közös munka outputjára vonatkozóan, legalábbis az én tapasztalataim szerint. 

Biztos van kivétel, mert mindenre van, és az ellenkezőjére is, de az esetek többségében beigazolódik, hogy aki az elején gazellaként mozog a pályán, arra érdemes gyorsan lecsapni, örülni, mint majom a farkának, hogy vele dolgozhatunk együtt, és gondosan őrizgetni ezt az értékes kapcsolatot. Fontos témáknál pedig hamar beazonosítani a lajhárokat és lehetőség szerint minél kevésbé kényszerülni a velük való kínlódásra.

Ha pedig már nyakig vagyunk a mocsarukban, mihamarabb elkezdeni kikecmeregni belőle. Ez általában egy hátrébb lépést vagy elbúcsúzást jelent egymástól. Nyilván száz százalékban nem fogjuk tudni megoldani, de itt sem árt egy kis elővigyázatosság, később pedig némi tudatos cselekvés.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

Mi a fenntartható irodai vs. home office nap arány?

Ahogy beütött a pandémia, a vírusnál is gyorsabban szaporodtak a hómofisz- és “future of work” szakértők, gondolom azon a “masszív tapasztalati bázison”, hogy előzőleg alig valahol engedték az otthonról dolgozást, hirtelen meg mindenkit igyekeztek hazazavarni, akit csak lehetett.

Read more »

Idősebben nem tudunk már viselkedést változtatni. Bullshit.

Jó erősen tartja magát az a hiedelem, hogy idősebb korban már nem nagyon képesek az emberek változni, úgyhogy pont jók úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egy felettébb kényelmes nézőpont, csak az a baj vele, hogy távol áll a valóságtól. Az idegtudósoktól tudjuk, hogy az agyunk jellemzője a neurogenézis, azaz életünk végéig jönnek létre új idegsejtek, valamint a neuroplaszticitás, miszerint az idegsejtek között kapcsolatok fakulnak el és új kapcsolatok alakulnak ki.

Read more »