Itt a tavasz, és itt a vezeklés ideje is

Nézem az ébredező természetet: rügyeznek és virágoznak a fák, sárgán pompázik az aranyeső. Az emberek ezalatt, akik állítólag a teremtés “koronái” (pun intended), befalazzák magukat az otthonukba, és lefossák a bokájukat félelmükben egy szubmikroszkopikus organizmustól (joggal, velem együtt).

Belegondolok, hogy ha jön ennek a kis szemétnek a későbbiekben egy még rohadékabb apró haverja, és esetleg lesöpri a földgolyó színéről a homo sapiens nevezetű faj összes egyedét, a következő tavasszal a fák az utcánkban ugyanúgy kivirágoznának, és az aranyeső is megmutatná a környezetében poroszkáló élőlényeknek szirmai vidám tavaszi színét. Bolygónk ökoszisztémája egyre erőteljesebb üzeneteket küld arra vonatkozóan, hogy az emberi lényeknek kicsit vissza kéne venni az arcukból és a provokálásból, mert ha nem értünk a szóból, meg fogják nekünk mutatni, ki a főnök.

Az elmúlt tíz évben majdnem megduplázódott a légiutas-forgalom, 2.2 milliárd utazásról 4.2 milliárd felé emelkedett. A diszkont légitársaságok üzleti modellje vélhetően jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy rengetegen kolbászolnak a világban ide-oda, mert hát utazni tényleg jó, hajózni pedig muszáj. Ez igencsak megkönnyíti, hogy két lábon járó vírustenyészetek egyik napról a másikra átszállítsák a betegségeket akár a tízezer kilométerre lévő másik kontinensre. A gazdaság is földkörüli hálót szőtt, és globális ellátási láncok alakultak ki, elsősorban üzleti megfontolásból. Megérte ugyanis alacsonyabb áron alkatrészeket beszerezni, gyártási és szolgáltatási kapacitást olcsóbb munkaerővel bíró országokba kiszervezni, illetve a globális üzletelés nyújtotta számos lehetőséget kihasználni. Igen ám, de ez azt eredményezte, hogy egy nagypályás csaló bróker lopási akciója meg tudja rogyasztani a nemzetközi tőkepiacokat. Vagy amikor az USÁ-ban (1) a hitelképesség feltételeként a lélegzetvétel képességet határozták meg, és (2) az így adott jelzálogkölcsönökhöz kapcsolódó, kevesek által értett áttételekkel kreált pénzügyi termékeket vonzó lehetőségként tálalták a nyerészkedni kívánó befektetők felé, az egész világgazdaságot válságba taszították. Pár hónappal azután pedig, hogy a betegeskedő galamb unalmában hanyagul rászart a háromezer kollégájával egy légtérben melózó kínai munkás udvarán tartott disznajának orrára, majd a hálátlan sertés utolsó vacsorája estéjén köszönetként beletüsszentett hizlalója képébe, gyakorlatilag egész Európa kővé merevedett, és tehetetlenül várja sorsának beteljesedését. Meghúzunk egy madzagot a glóbusz egyik pontján, aztán hasra esik pár száz millió a spárga túloldalán.

Rögtön érkezik az utólagos okoskodás: nem kell annyit utazni. Jól hangzik, de számos ország lakossága alapvetően abból él, hogy máshonnan odautaznak. Persze mondhatnánk, hogy leszarjuk mi a thaiföldieket, csak éppen hazánkban is nagyon sok ember keresi kenyerét az idegenforgalomból és a vendéglátásból. Az is kézenfekvőnek tűnik, hogy nem kéne a cégeknek olyan kapzsinak lenniük, és fel kéne hagyni az alapanyag- és alkatrészbeszerzés, valamint az összeszerelés távol-keleten történő megvalósításával. Jó ötletnek hangzik, de ennek is sokféle hatása lenne. Egyrészt az a temérdek ember elvesztené a megélhetését, akik jelenleg a gyártást végzik. Másrészt azért lehet számos termékhez kedvezőbb áron hozzájutni a világban, mert olcsó munkaerővel készülnek. Harmadrészt pedig azért tudnak jobb fizetést adni például Európában vagy az USÁ-ban a cégek, mert az alapanyagon, az alkatrészeken vagy az összeszerelésen lehet spórolni, és az ár így piacképes marad. Tehát mi többet kereshetünk, jobb áron vásárolhatunk, a fejlődő országok polgárainak meg van mit enniük. Élvezzük a globális ellátási lánc előnyeit, mindaddig, amíg nem köpnek a levesünkbe, és rá nem jövünk, milyen sérülékeny ez az egyensúly, miféle árat kell fizetni azért, hogy a fejlettebb országokban a háztartások többsége számára elérhető a nagy lapos tévé és az óvodás kortól alanyi jogon járó, pár évente cserélgetett okostelefon. Ez csak néhány aspektus természetesen, biztos van még bőségesen egyéb szempont, összefüggés.

Az egyik legnehezebb dolog a vezetésben az, hogy sikerüljön eltalálni, milyen esetekben van szükség faék egyszerűségű megoldásokra, és mik azok a szituációk, ahol a komplex dolgok leegyszerűsítése tévútra vinne, vagy csak a szomszéd portája elé söpörnénk vele át a szemetet. Nem kis kihívás lesz kitalálni, hogy a globális és a helyi gazdaság milyen kombinációjával lehetne a hálózatos világ előnyeiből a lehető legtöbbet fenntartani, a sebezhetőséget jelentősen csökkenteni, és végre felelősebben viseltetni a bolygónk iránt. Ha nem vesszük az üzeneteit, egyre nagyobb maflásokkal fog operálni.

More blog posts:

Why practicing does not make you excellent?

Over the past few weeks, we had intensive discussions with clients and colleagues about how to become an excellent leader, trainer or an oustanding expert. The widespread logic suggests us that a few days training + exercising a lot is the right way to be an expert. It makes sense at first, however there are some issues with this approach. Besides the short-term impact a training provides, the whole logic is based on several false assumptions.

Read more »

10 trends in digitalizing L&D

A few weeks ago we delivered an interactive session at MERIT Singapore, an HR conference titled Smart Learning. Agile Business. We carried out a quick on-line poll with the participants (Senior HR Managers, Talent Management and L&D professionals) to figure out if their companies apply digital tools in leadership development. 54% replied yes, while the other half of our respondents are still fully analogue in this area.

Read more »

Stop searching for a time management panacea

Imagine a manager with a crammed schedule (there are quite a few of them running around on planet Earth), who permanently feels rushed, and can’t sit down for weeks or even months to do what he or she finds really important. There are just simply too many urgent tasks to do and opportunities to explore.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!