Itt a tavasz, és itt a vezeklés ideje is

Nézem az ébredező természetet: rügyeznek és virágoznak a fák, sárgán pompázik az aranyeső. Az emberek ezalatt, akik állítólag a teremtés “koronái” (pun intended), befalazzák magukat az otthonukba, és lefossák a bokájukat félelmükben egy szubmikroszkopikus organizmustól (joggal, velem együtt).

Belegondolok, hogy ha jön ennek a kis szemétnek a későbbiekben egy még rohadékabb apró haverja, és esetleg lesöpri a földgolyó színéről a homo sapiens nevezetű faj összes egyedét, a következő tavasszal a fák az utcánkban ugyanúgy kivirágoznának, és az aranyeső is megmutatná a környezetében poroszkáló élőlényeknek szirmai vidám tavaszi színét. Bolygónk ökoszisztémája egyre erőteljesebb üzeneteket küld arra vonatkozóan, hogy az emberi lényeknek kicsit vissza kéne venni az arcukból és a provokálásból, mert ha nem értünk a szóból, meg fogják nekünk mutatni, ki a főnök.

Az elmúlt tíz évben majdnem megduplázódott a légiutas-forgalom, 2.2 milliárd utazásról 4.2 milliárd felé emelkedett. A diszkont légitársaságok üzleti modellje vélhetően jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy rengetegen kolbászolnak a világban ide-oda, mert hát utazni tényleg jó, hajózni pedig muszáj. Ez igencsak megkönnyíti, hogy két lábon járó vírustenyészetek egyik napról a másikra átszállítsák a betegségeket akár a tízezer kilométerre lévő másik kontinensre. A gazdaság is földkörüli hálót szőtt, és globális ellátási láncok alakultak ki, elsősorban üzleti megfontolásból. Megérte ugyanis alacsonyabb áron alkatrészeket beszerezni, gyártási és szolgáltatási kapacitást olcsóbb munkaerővel bíró országokba kiszervezni, illetve a globális üzletelés nyújtotta számos lehetőséget kihasználni. Igen ám, de ez azt eredményezte, hogy egy nagypályás csaló bróker lopási akciója meg tudja rogyasztani a nemzetközi tőkepiacokat. Vagy amikor az USÁ-ban (1) a hitelképesség feltételeként a lélegzetvétel képességet határozták meg, és (2) az így adott jelzálogkölcsönökhöz kapcsolódó, kevesek által értett áttételekkel kreált pénzügyi termékeket vonzó lehetőségként tálalták a nyerészkedni kívánó befektetők felé, az egész világgazdaságot válságba taszították. Pár hónappal azután pedig, hogy a betegeskedő galamb unalmában hanyagul rászart a háromezer kollégájával egy légtérben melózó kínai munkás udvarán tartott disznajának orrára, majd a hálátlan sertés utolsó vacsorája estéjén köszönetként beletüsszentett hizlalója képébe, gyakorlatilag egész Európa kővé merevedett, és tehetetlenül várja sorsának beteljesedését. Meghúzunk egy madzagot a glóbusz egyik pontján, aztán hasra esik pár száz millió a spárga túloldalán.

Rögtön érkezik az utólagos okoskodás: nem kell annyit utazni. Jól hangzik, de számos ország lakossága alapvetően abból él, hogy máshonnan odautaznak. Persze mondhatnánk, hogy leszarjuk mi a thaiföldieket, csak éppen hazánkban is nagyon sok ember keresi kenyerét az idegenforgalomból és a vendéglátásból. Az is kézenfekvőnek tűnik, hogy nem kéne a cégeknek olyan kapzsinak lenniük, és fel kéne hagyni az alapanyag- és alkatrészbeszerzés, valamint az összeszerelés távol-keleten történő megvalósításával. Jó ötletnek hangzik, de ennek is sokféle hatása lenne. Egyrészt az a temérdek ember elvesztené a megélhetését, akik jelenleg a gyártást végzik. Másrészt azért lehet számos termékhez kedvezőbb áron hozzájutni a világban, mert olcsó munkaerővel készülnek. Harmadrészt pedig azért tudnak jobb fizetést adni például Európában vagy az USÁ-ban a cégek, mert az alapanyagon, az alkatrészeken vagy az összeszerelésen lehet spórolni, és az ár így piacképes marad. Tehát mi többet kereshetünk, jobb áron vásárolhatunk, a fejlődő országok polgárainak meg van mit enniük. Élvezzük a globális ellátási lánc előnyeit, mindaddig, amíg nem köpnek a levesünkbe, és rá nem jövünk, milyen sérülékeny ez az egyensúly, miféle árat kell fizetni azért, hogy a fejlettebb országokban a háztartások többsége számára elérhető a nagy lapos tévé és az óvodás kortól alanyi jogon járó, pár évente cserélgetett okostelefon. Ez csak néhány aspektus természetesen, biztos van még bőségesen egyéb szempont, összefüggés.

Az egyik legnehezebb dolog a vezetésben az, hogy sikerüljön eltalálni, milyen esetekben van szükség faék egyszerűségű megoldásokra, és mik azok a szituációk, ahol a komplex dolgok leegyszerűsítése tévútra vinne, vagy csak a szomszéd portája elé söpörnénk vele át a szemetet. Nem kis kihívás lesz kitalálni, hogy a globális és a helyi gazdaság milyen kombinációjával lehetne a hálózatos világ előnyeiből a lehető legtöbbet fenntartani, a sebezhetőséget jelentősen csökkenteni, és végre felelősebben viseltetni a bolygónk iránt. Ha nem vesszük az üzeneteit, egyre nagyobb maflásokkal fog operálni.

More blog posts:

Can mobile learning contribute to business results?

It’s always great to see when L&D professionals make an effort to find data-based evidence for the effectiveness of various training and development initiatives. One day, Fuse, a digital learning tool provider (no, not LMS, but a totally different approach) joined forces with the AI Center of University College London to work for Carpetright, an international retailer with 420 outlets and 3000 employees. They wanted to find out if digital learning results in measurable performance improvement in sales.

Read more »

Two reasons why goal setting often fails

Over the past twenty years I have had a chance to see hundreds of performance appraisal documents that had a goal setting section. An incredibly high proportion contained low quality, vague goals, such as “keep up with the good work” or “develop communication skills”. All these managers missed an opportunity to actually carry out their primary responsibilities: improve the work performance and output of their people, and help them grow.

Read more »