Itt a tavasz, és itt a vezeklés ideje is

Nézem az ébredező természetet: rügyeznek és virágoznak a fák, sárgán pompázik az aranyeső. Az emberek ezalatt, akik állítólag a teremtés “koronái” (pun intended), befalazzák magukat az otthonukba, és lefossák a bokájukat félelmükben egy szubmikroszkopikus organizmustól (joggal, velem együtt).

Belegondolok, hogy ha jön ennek a kis szemétnek a későbbiekben egy még rohadékabb apró haverja, és esetleg lesöpri a földgolyó színéről a homo sapiens nevezetű faj összes egyedét, a következő tavasszal a fák az utcánkban ugyanúgy kivirágoznának, és az aranyeső is megmutatná a környezetében poroszkáló élőlényeknek szirmai vidám tavaszi színét. Bolygónk ökoszisztémája egyre erőteljesebb üzeneteket küld arra vonatkozóan, hogy az emberi lényeknek kicsit vissza kéne venni az arcukból és a provokálásból, mert ha nem értünk a szóból, meg fogják nekünk mutatni, ki a főnök.

Az elmúlt tíz évben majdnem megduplázódott a légiutas-forgalom, 2.2 milliárd utazásról 4.2 milliárd felé emelkedett. A diszkont légitársaságok üzleti modellje vélhetően jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy rengetegen kolbászolnak a világban ide-oda, mert hát utazni tényleg jó, hajózni pedig muszáj. Ez igencsak megkönnyíti, hogy két lábon járó vírustenyészetek egyik napról a másikra átszállítsák a betegségeket akár a tízezer kilométerre lévő másik kontinensre. A gazdaság is földkörüli hálót szőtt, és globális ellátási láncok alakultak ki, elsősorban üzleti megfontolásból. Megérte ugyanis alacsonyabb áron alkatrészeket beszerezni, gyártási és szolgáltatási kapacitást olcsóbb munkaerővel bíró országokba kiszervezni, illetve a globális üzletelés nyújtotta számos lehetőséget kihasználni. Igen ám, de ez azt eredményezte, hogy egy nagypályás csaló bróker lopási akciója meg tudja rogyasztani a nemzetközi tőkepiacokat. Vagy amikor az USÁ-ban (1) a hitelképesség feltételeként a lélegzetvétel képességet határozták meg, és (2) az így adott jelzálogkölcsönökhöz kapcsolódó, kevesek által értett áttételekkel kreált pénzügyi termékeket vonzó lehetőségként tálalták a nyerészkedni kívánó befektetők felé, az egész világgazdaságot válságba taszították. Pár hónappal azután pedig, hogy a betegeskedő galamb unalmában hanyagul rászart a háromezer kollégájával egy légtérben melózó kínai munkás udvarán tartott disznajának orrára, majd a hálátlan sertés utolsó vacsorája estéjén köszönetként beletüsszentett hizlalója képébe, gyakorlatilag egész Európa kővé merevedett, és tehetetlenül várja sorsának beteljesedését. Meghúzunk egy madzagot a glóbusz egyik pontján, aztán hasra esik pár száz millió a spárga túloldalán.

Rögtön érkezik az utólagos okoskodás: nem kell annyit utazni. Jól hangzik, de számos ország lakossága alapvetően abból él, hogy máshonnan odautaznak. Persze mondhatnánk, hogy leszarjuk mi a thaiföldieket, csak éppen hazánkban is nagyon sok ember keresi kenyerét az idegenforgalomból és a vendéglátásból. Az is kézenfekvőnek tűnik, hogy nem kéne a cégeknek olyan kapzsinak lenniük, és fel kéne hagyni az alapanyag- és alkatrészbeszerzés, valamint az összeszerelés távol-keleten történő megvalósításával. Jó ötletnek hangzik, de ennek is sokféle hatása lenne. Egyrészt az a temérdek ember elvesztené a megélhetését, akik jelenleg a gyártást végzik. Másrészt azért lehet számos termékhez kedvezőbb áron hozzájutni a világban, mert olcsó munkaerővel készülnek. Harmadrészt pedig azért tudnak jobb fizetést adni például Európában vagy az USÁ-ban a cégek, mert az alapanyagon, az alkatrészeken vagy az összeszerelésen lehet spórolni, és az ár így piacképes marad. Tehát mi többet kereshetünk, jobb áron vásárolhatunk, a fejlődő országok polgárainak meg van mit enniük. Élvezzük a globális ellátási lánc előnyeit, mindaddig, amíg nem köpnek a levesünkbe, és rá nem jövünk, milyen sérülékeny ez az egyensúly, miféle árat kell fizetni azért, hogy a fejlettebb országokban a háztartások többsége számára elérhető a nagy lapos tévé és az óvodás kortól alanyi jogon járó, pár évente cserélgetett okostelefon. Ez csak néhány aspektus természetesen, biztos van még bőségesen egyéb szempont, összefüggés.

Az egyik legnehezebb dolog a vezetésben az, hogy sikerüljön eltalálni, milyen esetekben van szükség faék egyszerűségű megoldásokra, és mik azok a szituációk, ahol a komplex dolgok leegyszerűsítése tévútra vinne, vagy csak a szomszéd portája elé söpörnénk vele át a szemetet. Nem kis kihívás lesz kitalálni, hogy a globális és a helyi gazdaság milyen kombinációjával lehetne a hálózatos világ előnyeiből a lehető legtöbbet fenntartani, a sebezhetőséget jelentősen csökkenteni, és végre felelősebben viseltetni a bolygónk iránt. Ha nem vesszük az üzeneteit, egyre nagyobb maflásokkal fog operálni.

More blog posts:

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Read more »

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről?

Read more »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Read more »