Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Egyes helyzetekben ugyanis mozgásba kell lendíteni a szekeret ahhoz, hogy realitása legyen később az eredményes, önálló ténykedésnek. A témát egy saját, személyes példán keresztül exponáltam, melynek során nekem kellett nagy levegőt venni, és nekiállni segíteni a fiamnak egy somogyi népdalcsokor gitáros akkordkíséretének kihámozásában és megtanulásában.

A zenés történet azonban nem állt meg ott, ahol a blogbejegyzés véget ért: amikor képessé vált egyedül is gyakorolni a dalokat. A folytatás első lépéseként többször felmerült az igény, hogy “Gyere apa, zenéljünk!”. Evés közben megjött ugyanis az étvágy. Elgondolkodtam azon, hogy miképp tudnánk szintet ugrani egyrészt a duónk zenei teljesítményében a kényszerű hallgatóság, azaz a többi családtag érdekében, másrészt pedig a dolog élvezeti értéke terén. Rájöttem, hogy ehhez ismét rajtam a sor, de most nem az ingujjamat kell feltűrni, hanem saját magam számára, a meglévő tudásszintemhez igazítva kell feljebb tennem a lécet. Ez abban testesült meg, hogy a népdalok dallamát megtanultam szólóként eljátszani. Így ettől a pillanattól mindkettőnknek kihívást jelentett a pontos, hibátlan, együttes játék, az összteljesítmény cserében értékesebb és élvezetesebb lett. Pláne amikor leporolódott az elektromos gitár és bekapcsolásra került a torzító. Nem állítom, hogy nyoma se volt a stílusidegen jegyeknek, de mi egyre jobban szórakoztunk.

Hogy ismét visszatereljem a szót a vezetői működés világába, azt a sztorit is folytatnám, ahol a korábbi postban elengedtem. Ott tartunk tehát, hogy sikerült betolni az indulni nem akaró járgányt, pöcörog a motor, be is szállt mindenki, és kettes fokozatban abszolváljuk az egyenes vonalú egyenletes mozgást. Itt az ideje, hogy a vezető saját maga és a csapat számára is magasabbra emelje a lécet: beazonosítsa, hogy ő személyesen miként tud nagyobb hozzáadott értéket teremteni a magasabb teljesítmény eléréséhez. Ez sok mindenben testet ölthet: lehet új knowhow, folyamat, struktúra, együttműködés, technológia, szervezési forma, kapcsolat, működésmód, szokások, stb. A lényeg, hogy kezdeményezzen valamit, amivel hármas vagy négyes sebességfokozatba lehet váltani, és ehhez jó eséllyel neki is tornásznia kell majd. Kitalálni, eladni, kipróbálni, tesztelni, csiszolni, módosítani, változást kezelni, ellenállást leküzdeni, maga mellé állítani, kitartani, következetes maradni, az eredményekről kommunikálni, és így tovább. Jó esetben mindezekhez rögtön talál szövetségeseket is a csapatból, azaz nem egyedül kell még a kitalálást sem csinálni. A tankolásról viszont jellemzően neki kell majd gondoskodnia. A kezdeményezés ugyanis a nap végén a vezető felelőssége, ha ezt más nem teszi meg.

Neked milyen területen kellene saját magad számára megemelni a lécet, hogy a csapatod vagy az általad vezetett szervezet magasabb teljesítményfokozatba kapcsolhasson?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel.

Read more »

A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba, ahogy este hét körül az egri Főposta előtti buszmegállóban várom a tizenkettest, fülembe üvöltetve a Walkman segítségével a lengyelpiacon újított Foreigner kazettát, mert persze ilyesmit nem lehetett kapni a hazai boltokban, legalábbis Egerben biztos nem.

Read more »

Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

Read more »