Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Egyes helyzetekben ugyanis mozgásba kell lendíteni a szekeret ahhoz, hogy realitása legyen később az eredményes, önálló ténykedésnek. A témát egy saját, személyes példán keresztül exponáltam, melynek során nekem kellett nagy levegőt venni, és nekiállni segíteni a fiamnak egy somogyi népdalcsokor gitáros akkordkíséretének kihámozásában és megtanulásában.

A zenés történet azonban nem állt meg ott, ahol a blogbejegyzés véget ért: amikor képessé vált egyedül is gyakorolni a dalokat. A folytatás első lépéseként többször felmerült az igény, hogy “Gyere apa, zenéljünk!”. Evés közben megjött ugyanis az étvágy. Elgondolkodtam azon, hogy miképp tudnánk szintet ugrani egyrészt a duónk zenei teljesítményében a kényszerű hallgatóság, azaz a többi családtag érdekében, másrészt pedig a dolog élvezeti értéke terén. Rájöttem, hogy ehhez ismét rajtam a sor, de most nem az ingujjamat kell feltűrni, hanem saját magam számára, a meglévő tudásszintemhez igazítva kell feljebb tennem a lécet. Ez abban testesült meg, hogy a népdalok dallamát megtanultam szólóként eljátszani. Így ettől a pillanattól mindkettőnknek kihívást jelentett a pontos, hibátlan, együttes játék, az összteljesítmény cserében értékesebb és élvezetesebb lett. Pláne amikor leporolódott az elektromos gitár és bekapcsolásra került a torzító. Nem állítom, hogy nyoma se volt a stílusidegen jegyeknek, de mi egyre jobban szórakoztunk.

Hogy ismét visszatereljem a szót a vezetői működés világába, azt a sztorit is folytatnám, ahol a korábbi postban elengedtem. Ott tartunk tehát, hogy sikerült betolni az indulni nem akaró járgányt, pöcörog a motor, be is szállt mindenki, és kettes fokozatban abszolváljuk az egyenes vonalú egyenletes mozgást. Itt az ideje, hogy a vezető saját maga és a csapat számára is magasabbra emelje a lécet: beazonosítsa, hogy ő személyesen miként tud nagyobb hozzáadott értéket teremteni a magasabb teljesítmény eléréséhez. Ez sok mindenben testet ölthet: lehet új knowhow, folyamat, struktúra, együttműködés, technológia, szervezési forma, kapcsolat, működésmód, szokások, stb. A lényeg, hogy kezdeményezzen valamit, amivel hármas vagy négyes sebességfokozatba lehet váltani, és ehhez jó eséllyel neki is tornásznia kell majd. Kitalálni, eladni, kipróbálni, tesztelni, csiszolni, módosítani, változást kezelni, ellenállást leküzdeni, maga mellé állítani, kitartani, következetes maradni, az eredményekről kommunikálni, és így tovább. Jó esetben mindezekhez rögtön talál szövetségeseket is a csapatból, azaz nem egyedül kell még a kitalálást sem csinálni. A tankolásról viszont jellemzően neki kell majd gondoskodnia. A kezdeményezés ugyanis a nap végén a vezető felelőssége, ha ezt más nem teszi meg.

Neked milyen területen kellene saját magad számára megemelni a lécet, hogy a csapatod vagy az általad vezetett szervezet magasabb teljesítményfokozatba kapcsolhasson?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Read more »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Read more »

Hol a határ az őszinteség és a manipuláció között?

Asszem most a céges értékek megújításának divatkorszakát éljük… Alig tudok beszélgetni egy HR-essel úgy, hogy ne kerülne szóba a corporate HR által kiköhögött új értékrend. Az egyik aktuális kedvencem az „őszinte vezetői kommunikáció”. Ez mégis mit jelent? – kérdeztem egyik alkalommal.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!