Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Egyes helyzetekben ugyanis mozgásba kell lendíteni a szekeret ahhoz, hogy realitása legyen később az eredményes, önálló ténykedésnek. A témát egy saját, személyes példán keresztül exponáltam, melynek során nekem kellett nagy levegőt venni, és nekiállni segíteni a fiamnak egy somogyi népdalcsokor gitáros akkordkíséretének kihámozásában és megtanulásában.

A zenés történet azonban nem állt meg ott, ahol a blogbejegyzés véget ért: amikor képessé vált egyedül is gyakorolni a dalokat. A folytatás első lépéseként többször felmerült az igény, hogy “Gyere apa, zenéljünk!”. Evés közben megjött ugyanis az étvágy. Elgondolkodtam azon, hogy miképp tudnánk szintet ugrani egyrészt a duónk zenei teljesítményében a kényszerű hallgatóság, azaz a többi családtag érdekében, másrészt pedig a dolog élvezeti értéke terén. Rájöttem, hogy ehhez ismét rajtam a sor, de most nem az ingujjamat kell feltűrni, hanem saját magam számára, a meglévő tudásszintemhez igazítva kell feljebb tennem a lécet. Ez abban testesült meg, hogy a népdalok dallamát megtanultam szólóként eljátszani. Így ettől a pillanattól mindkettőnknek kihívást jelentett a pontos, hibátlan, együttes játék, az összteljesítmény cserében értékesebb és élvezetesebb lett. Pláne amikor leporolódott az elektromos gitár és bekapcsolásra került a torzító. Nem állítom, hogy nyoma se volt a stílusidegen jegyeknek, de mi egyre jobban szórakoztunk.

Hogy ismét visszatereljem a szót a vezetői működés világába, azt a sztorit is folytatnám, ahol a korábbi postban elengedtem. Ott tartunk tehát, hogy sikerült betolni az indulni nem akaró járgányt, pöcörog a motor, be is szállt mindenki, és kettes fokozatban abszolváljuk az egyenes vonalú egyenletes mozgást. Itt az ideje, hogy a vezető saját maga és a csapat számára is magasabbra emelje a lécet: beazonosítsa, hogy ő személyesen miként tud nagyobb hozzáadott értéket teremteni a magasabb teljesítmény eléréséhez. Ez sok mindenben testet ölthet: lehet új knowhow, folyamat, struktúra, együttműködés, technológia, szervezési forma, kapcsolat, működésmód, szokások, stb. A lényeg, hogy kezdeményezzen valamit, amivel hármas vagy négyes sebességfokozatba lehet váltani, és ehhez jó eséllyel neki is tornásznia kell majd. Kitalálni, eladni, kipróbálni, tesztelni, csiszolni, módosítani, változást kezelni, ellenállást leküzdeni, maga mellé állítani, kitartani, következetes maradni, az eredményekről kommunikálni, és így tovább. Jó esetben mindezekhez rögtön talál szövetségeseket is a csapatból, azaz nem egyedül kell még a kitalálást sem csinálni. A tankolásról viszont jellemzően neki kell majd gondoskodnia. A kezdeményezés ugyanis a nap végén a vezető felelőssége, ha ezt más nem teszi meg.

Neked milyen területen kellene saját magad számára megemelni a lécet, hogy a csapatod vagy az általad vezetett szervezet magasabb teljesítményfokozatba kapcsolhasson?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Read more »

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Read more »