Idősebben nem tudunk már viselkedést változtatni. Bullshit.

Jó erősen tartja magát az a hiedelem, hogy idősebb korban már nem nagyon képesek az emberek változni, úgyhogy pont jók úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egy felettébb kényelmes nézőpont, csak az a baj vele, hogy távol áll a valóságtól. Az idegtudósoktól tudjuk, hogy az agyunk jellemzője a neurogenézis, azaz életünk végéig jönnek létre új idegsejtek, valamint a neuroplaszticitás, miszerint az idegsejtek között kapcsolatok fakulnak el és új kapcsolatok alakulnak ki.

Az így formálódó idegpályák aztán gyakorlás/ismétlés következtében megerősödhetnek, az újonnan születő neuronok pedig a használattól és például a testmozgástól is nagyobb eséllyel maradnak fenn. Nem kérdés persze, hogy a gyermeki agy sokkal plasztikusabb mint a felnőtté vagy az idősebb embereké, de ettől függetlenül mindannyian tudunk újat tanulni és akár a viselkedésünkön is változtatni, akárhány évesek vagyunk.

Az anyósommal beszélgettünk erről néhány hete a vasárnap reggeli kávénkat fogyasztva, és az általános meggyőződéssel szinkronban kételkedett benne, hogy képes lenne számára előnyös viselkedésformákat, új szokásokat kialakítani az ő korában. Feltettem neki néhány kérdést. Mikor is szokott rá arra, hogy hetente többször elmegy úszkálni egy kicsit a strandra? És arra, hogy okostelefonja segítségével naponta sokszor görgeti a Facebook üzenőfalát? És mióta használja telefonálás helyett elsősorban a Messengert, azon belül is igen gyakran a videochat funkciót? Továbbá mikor indult el az a szokása, hogy évente egy alkalommal egy hétre külföldre utazik egy fix rokoni-baráti csapattal? Mindegyik esetében elmúlt már 60 éves.

De az én édesanyámat is fel tudtam hozni közösen ismert példának. Majdnem 80 évet leélt úgy, hogy igazából nem szerette a mozit, egyáltalán nem is érdekelte. Aztán pár éve elindult egy nyugdíjas filmklub a városban, becsületkasszás belépéssel. Nem baj, akkor se volt kíváncsi rá, pedig barátnői járni kezdtek oda. Aztán hónapokkal később mégis csak elvetődött egy előadásra. Tetszett neki. A következő kedden is elment. Az is tetszett. Aztán újra. Aztán ismét. Akkor nem tetszett. De kíváncsi volt egy hét múlva, hogy mit adnak, és az már megint jó volt. Rászokott a mozizásra, ahol többségében jól szórakozik, és néha nem. A törzsdúcai nem henyéltek, a dopamin-felszabadulás támogatta a tanulást. Ami sokszor bejött neki és egyszer-egyszer kevésbé (variable reward) létrehozta a szokáshurkot: ha kedd délelőtt, akkor mozi, hiába szaladt el 78-79 év anélkül.

A kerékpározás szokását én 40 évesen vettem fel, miután addigi felnőtt életéveimben végképp nem éltem sportos életet. Azóta akadnak olyan évek, amikor csak ezeöccá, de olyanok is, amikor több mit 5 ezer km-t tekerek, szezonban van hogy csak heti 1-2, máskor 4-5 alkalommal. Változik a mennyiség, de a szokás stabil. Az ingyenes e-könyvek írásának szokását egy évvel korábban, 39 évesen kezdtem el. Kb. negyvenöt lehettem, amikor a Zero Inbox Policy-t bevezettem a több ezres beérkezett üzenetek mappa helyett az Outlookban, és azóta is tartom.

Viselkedésünket, cselekedeteinket leginkább a szokásaink határozzák meg, ahogy erről már többször is írtam, bármennyire nem tűnik hízelgőnek. Azt hisszük, hogy csupa logikus döntést hozunk és tudatosan választunk, de mi sem áll távolabb a valóságtól. Azt azonban meg tudjuk tenni tudatosan, hogy a bennünket szolgáló és nem szolgáló szokásokra rátekintünk, és igyekszünk fokozni a hasznos szokások arányát. Például az anyósom esetében most azt, hogy a hideg idő és a sötét beálltával is mindennap sétáljon egyet a friss levegőn, ha lenne épp kedve, ha nem, a számára legmegfelelőbb napszakban. Amennyiben sikerül beépítenie, jól fog járni vele. 

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Read more »

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Read more »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Read more »