Idősebben nem tudunk már viselkedést változtatni. Bullshit.

Jó erősen tartja magát az a hiedelem, hogy idősebb korban már nem nagyon képesek az emberek változni, úgyhogy pont jók úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egy felettébb kényelmes nézőpont, csak az a baj vele, hogy távol áll a valóságtól. Az idegtudósoktól tudjuk, hogy az agyunk jellemzője a neurogenézis, azaz életünk végéig jönnek létre új idegsejtek, valamint a neuroplaszticitás, miszerint az idegsejtek között kapcsolatok fakulnak el és új kapcsolatok alakulnak ki.

Az így formálódó idegpályák aztán gyakorlás/ismétlés következtében megerősödhetnek, az újonnan születő neuronok pedig a használattól és például a testmozgástól is nagyobb eséllyel maradnak fenn. Nem kérdés persze, hogy a gyermeki agy sokkal plasztikusabb mint a felnőtté vagy az idősebb embereké, de ettől függetlenül mindannyian tudunk újat tanulni és akár a viselkedésünkön is változtatni, akárhány évesek vagyunk.

Az anyósommal beszélgettünk erről néhány hete a vasárnap reggeli kávénkat fogyasztva, és az általános meggyőződéssel szinkronban kételkedett benne, hogy képes lenne számára előnyös viselkedésformákat, új szokásokat kialakítani az ő korában. Feltettem neki néhány kérdést. Mikor is szokott rá arra, hogy hetente többször elmegy úszkálni egy kicsit a strandra? És arra, hogy okostelefonja segítségével naponta sokszor görgeti a Facebook üzenőfalát? És mióta használja telefonálás helyett elsősorban a Messengert, azon belül is igen gyakran a videochat funkciót? Továbbá mikor indult el az a szokása, hogy évente egy alkalommal egy hétre külföldre utazik egy fix rokoni-baráti csapattal? Mindegyik esetében elmúlt már 60 éves.

De az én édesanyámat is fel tudtam hozni közösen ismert példának. Majdnem 80 évet leélt úgy, hogy igazából nem szerette a mozit, egyáltalán nem is érdekelte. Aztán pár éve elindult egy nyugdíjas filmklub a városban, becsületkasszás belépéssel. Nem baj, akkor se volt kíváncsi rá, pedig barátnői járni kezdtek oda. Aztán hónapokkal később mégis csak elvetődött egy előadásra. Tetszett neki. A következő kedden is elment. Az is tetszett. Aztán újra. Aztán ismét. Akkor nem tetszett. De kíváncsi volt egy hét múlva, hogy mit adnak, és az már megint jó volt. Rászokott a mozizásra, ahol többségében jól szórakozik, és néha nem. A törzsdúcai nem henyéltek, a dopamin-felszabadulás támogatta a tanulást. Ami sokszor bejött neki és egyszer-egyszer kevésbé (variable reward) létrehozta a szokáshurkot: ha kedd délelőtt, akkor mozi, hiába szaladt el 78-79 év anélkül.

A kerékpározás szokását én 40 évesen vettem fel, miután addigi felnőtt életéveimben végképp nem éltem sportos életet. Azóta akadnak olyan évek, amikor csak ezeöccá, de olyanok is, amikor több mit 5 ezer km-t tekerek, szezonban van hogy csak heti 1-2, máskor 4-5 alkalommal. Változik a mennyiség, de a szokás stabil. Az ingyenes e-könyvek írásának szokását egy évvel korábban, 39 évesen kezdtem el. Kb. negyvenöt lehettem, amikor a Zero Inbox Policy-t bevezettem a több ezres beérkezett üzenetek mappa helyett az Outlookban, és azóta is tartom.

Viselkedésünket, cselekedeteinket leginkább a szokásaink határozzák meg, ahogy erről már többször is írtam, bármennyire nem tűnik hízelgőnek. Azt hisszük, hogy csupa logikus döntést hozunk és tudatosan választunk, de mi sem áll távolabb a valóságtól. Azt azonban meg tudjuk tenni tudatosan, hogy a bennünket szolgáló és nem szolgáló szokásokra rátekintünk, és igyekszünk fokozni a hasznos szokások arányát. Például az anyósom esetében most azt, hogy a hideg idő és a sötét beálltával is mindennap sétáljon egyet a friss levegőn, ha lenne épp kedve, ha nem, a számára legmegfelelőbb napszakban. Amennyiben sikerül beépítenie, jól fog járni vele. 

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »

How can we de-frustrate performance appraisals?

Several studies show that people are becoming increasingly frustrated with such classification systems or deficit focused evaluations. A survey of the Institute for Corporate Productivity found that only 19% of job seekers thought their performance management system was valuable for them.

Read more »