Humor, törődés, fenntarthatóság és korrektség a cégkultúrában

Még tavaly ősszel egy pár napot Ausztriában töltöttünk a családdal, és Apáti Béla barátom javaslatára felkerestük a Zotter csokigyárat. Béla úgy vélte, hogy a gyerekekkel biztosan jól fogunk szórakozni ott. Hát ez pontosan így is történt, azt viszont nem tudom, mennyire volt szándékos a részéről, hogy egyúttal szakmai továbbképzésre is elküldött engem, vagy ez a szál csak pozitív mellékhatásként volt végül hab a csokitortán. Majd megkérdezem tőle alkalmasint.

Bár már elég sok termelőüzemben és egyéb üzleti vállalkozásnál megfordultam az elmúlt 25 évben, nem túlzás azt állítanom, hogy beszartam (természetesen nem fizikai, hanem átvitt értelemben). Bevallom férfiasan, hogy nem ismertem a márkát, bár az is igaz, hogy csokoládé terén nem a high-end termékek fogyasztásában utazom.
A cég története, jelene és cégkultúrája is figyelemreméltó, több területen is, ahogy ennek a cikknek a címében már sejttettem. Jozef Zotter még 1987-ben alapította feleségével azt a grazi cukrászdát, majd még hármat, ahol 1992-ben először kezdtek kézzel készített csokoládékat gyártani, persze még kicsiben. 1994-től a művészet és a csoki kéz a kézben járt tovább: Andreas H. Gratze művészeti alkotásaiba kezdték csomagolni a termékeket (a gyár és környezete tele van igen vicces képekkel, szobrokkal ma is).
Aztán sajnálatos módon, általam nem ismert okból a szatellit cukrászdákat be kellett zárni, és ha jól értettem, Zotter úr pár évre elment máshova dolgozni, és máig a felesége vitte tovább a biznisz irányítását. Aztán jött az újrakezdés: szülei stájerországi tanyáján megkapta apjától egy melléképület (istálló) használati lehetőségét, és 1999-től álltak rá teljes mértékben a csokoládégyártásra. Akit érdekelnek a részletek (van bőven és nagyon érdekesek), megtekintheti a cég honlapján, de azt azért kiemelném, hogy a szakmai almanach szerint benne vannak a világ Top 25 csokoládégyárában, rengeteg díj és elismerés nyertesei, de nem csak az élelmiszeriparban jeleskednek, hanem kétszer voltak az utóbbi években Stájerország legjobb munkáltatója a méretkategóriájukban. Amúgy 500 féle terméket gyártanak, családi vállalkozásként 230 főt foglalkoztatnak és 29 millió euro a forgalmuk jelenleg (kb. 12 milliárd HUF). 

15 éve, 18 millió eurós beruházással átálltak a Bean to Bar termelésre, azaz a kakaóbabtól a csokiszeletig átfogják a teljes folyamatot, valamint megnyitották az azóta is folyamatosan bővített látogató- és kóstolóközpontjukat, ahol kb. 250-300(!) dolgot lehet megízlelni, az alapanyagoktól a köztes állomásokon át a végtermékek tömkelegéig, beleértve az abszolút top csokikat is. Évente vagy 200.000 vendéget fogadnak, körben üvegfalon keresztül megtekinthető a gyártás, amit többnyelvű digitális idegenvezető magyaráz el (magyar is van!), közben pedig mehet a mértéktelen kóstolás. Ezalatt amúgy folyamatosan huzigálják a bajszodat, tréfálkozik veled a bemutató folyamat. Például a pralinét számodra felszolgáló Kuka robot szívat, hogy odaadja-e vagy sem, amit kiválasztottál, de nem lövöm le az összes poént, hátha elmész hozzájuk.

Akkor egy picit a korrektségről, a fenntarthatóságról és a munkatársakkal kapcsolatos törődésről. Zotter úr, majd családtagjai 2011 óta személyesen látogatják a kakaótermesztőket a Föld körül, leszerződnek velük, Fair Trade keretek között a piaci ár 2-3-szorosát fizetik azoknak, akik benne vannak a bio megközelítésben. Olyan projekteket gründoltak többek között, mint a “Quality instead of poverty“ and “Cocoa instead of cocaine“, lássuk be, nem kis értéket teremtve azokban az országokban, ahonnan az alapanyag jön. Nem beszélve a számos egyéb társadalmi felelősségvállalási kezdeményezésükről a helyi iskolák vagy a gyermekétkeztetés támogatására.

Ha már a kajánál tartunk (a családom szóba elegyedett egy magyar alkalmazottal, aki 12 éve jár át hozzájuk dolgozni a határ közeléből, aztán én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy a cégkultúrába egy kicsit belekérdezgessek, validálva mindazt, amit láttam-hallottam), szóval a lényeg, hogy a 230 dolgozó számára minden nap ebédet főznek ingyenesen, bio alapanyagokból, és a COVID alatt, amikor macerás volt a boltba járás munka előtt, még reggelit is biztosított a vállalat. És ha már pandémia, rákérdeztem, hogy az évi 200 ezer főt kiszolgáló, és a karanténban bezárt vagy erősen korlátozott látogatóközpont és “ehető állatkert” (még egy poén) dolgozóival vajon mit kezdtek. Honfitársunktól megtudtuk, hogy mivel az online értékesítés felpörgött ebben az időszakban, az ideiglenesen “feleslegessé vált” kollégákra nagy szükség volt a cég többi munkaterületén. Még egy fenntarthatósági szál, ami most különösen aktuális, az energiafelhasználás. Az állatkert 100%-ban, a gyár 60%-ban önellátó ebben a tekintetben, napelemek valamint gőz- és geotermikus energia segítségével. Mára az általuk felhasznált 400 féle alapanyag teljes köre organikus.

Zotter úr két szerzőtársával 2020-ban jelentette meg Eine neue Wirtschaft (Egy új gazdaság) című könyvét, amelyben arról írnak, hogy másképp is lehet, illetve kéne csinálni a bizniszt, mint ahogy azt jellemzően teszik. Mindhárom gyermekük aktív a cégben, legnagyobb lányuk termékfejlesztéssel foglalkozik, de ő hozta létre és vitte három évig Shanghai-i látogatóközpontjukat, fiuk az informatikáért és a webes megjelenésükért felelős a cégnél, legkisebb lányuk pedig turizmust és hotelmenedzsmentet tanul épp. Nagyon cuki és felettébb tisztességes, ahogy Zotter a cég honlapján, önéletrajzának első néhány sorában kijelenti a feleségével kapcsolatban, hogy (bár ő a cég arca): “Ulrike Zotter continues to manage the company, otherwise this biography would end here.”, azaz Ulrike vezeti a céget, különben ennek az (utána hosszan folytatódó) önéletrajznak már az első néhány tényadat után vége szakadt volna…

A fenti korrektségi, törődési és fenntarthatósági példamutatáson túl megfigyelhettem, hogy az egész biznisz és a termelési környezet vérprofi, a látogatóközpont által adott érték igazán “value for money”, és ahogy említettem, a humor minden sarkon megjelenik. Rákérdeztem a magyar alkalmazott úriembernél, hogy vajon ez a humor csak a látogatóknak szól vagy sem. Azt mondta, hogy nem, abszolút része a napi életüknek és a cégkultúrának.

Tehát még egy megerősítés arra, amit Peter Ustinov színész mondott egyszer, és mi magunk, a Menedzsmentor / Tudatos Vezetés csapatban is teljes szívünkkel és eszünkkel hisszük, hogy nem magunkat kell komolyan venni, hanem azt, amit csinálunk. A posthoz felhasznált képen a cég alapító tulajdonosa, Jozef Zotter úr látható, a látogatóközpontban fotóztam le a fotót. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, e-könyvét

More blog posts:

A kollab-oké a jövő, nem egymás torkának átharapásáé

Ha a gyereket kérdeznéd, tipikus boomer vagyok, persze kicsit sántít a kategorizálás, mivel nem a “baby boomer” generációhoz tartozom, hanem az X-hez, annak is a fiatalabb harmadához, de hát egy tinédzsernek kábé egykutya. Elég annyi bizonyíték, hogy Facebook felhasználó vagyok, ami kifejezetten old school, egyenesen “mamás”, hiszen az ő nagymamája is azt nyomkodja. Az instától pedig távol tartom magam, mint ördög a tömjénfüsttől.

Read more »

A siker nyerő hármasához még egy kritikus hozzávaló

Ugyebár nagyon nem mindegy, mennyire hiteles forrásokból merít az ember, midőn gondolkodását formálja és cselekedeteit kiválasztja. Mi a Menedzsmentornál igyekszünk építeni a tudományra, annak minden hibájával és korlátaival együtt, hiszen még mindig azt találjuk a legértelmesebb kiindulópontnak, összehasonlítva a tudatlan magabiztossággal vagy a hasra ütés jellegű spekulálgatással. A mi szakmánkat tekintve leginkább a pszichológia, a vezetés-, a viselkedés- és az idegtudomány az, ami elég hasznos, ha ott áll a háttérben a munkáink során, némi JPE-vel, azaz Józan Paraszti Ésszel fűszerezve.

Read more »