Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Ha volt már szerencséd többször ilyen riportot böngészni, megfigyelhetted, hogy pl. a vezetők fizetésében tisztán kirajzolódik egy egyre emelkedő tendencia, azaz évről évre egyre többet keresnek. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért?

Egyrészről nyilván a pénz inflációja vagy a piaci, politikai körülmények is szerepet játszanak ebben. Előfordulhat, hogy egy iparágnak jobban megy, így ott többet tudnak fizetni vagy épp egy vezetői munkakör fontosabbá válik a vállalatok számára. A Booz-Allen-Hamilton tanácsadó vállalat rendszeresen publikál globális kutatást a témában. Ha közelebbről megfigyeljük az emelkedések mértékét, aligha magyarázhatók a növekmények pusztán a piaci, iparági körülményekkel.

Érzésem szerint másik két fontos dolog is szerepet játszik a vezetők fizetésének növekedésében. Az egyik hatás egy kicsit öngól-szagú, ugyanis magában az összehasonlítással van baj. Érthető az összehasonlítás iránti vágy, hiszen így könnyebb felmérni, hogy hol is állunk. Eddig ez rendben is lenne, de az a kérdés, hogy mihez kezdünk az információval. Ha megnézünk egy álláshirdetést mindenki versenyképes fizetést kínál, ami leggyakrabban a piaci átlag felett van valamicskével. Logikus megközelítés, hiszen az a pici pont elég ahhoz, hogy odacsábítsák a jelölteket. És így el is érkeztünk a saját gólvonalunkhoz. Gondoljuk meg, hogy mi fog történni a következő évben egy vezetői átlagfizetéssel akkor, ha a többség picivel az előző évi átlag feletti csomagot kínált? Nem bonya matek, következő évben a piaci átlag egy picivel magasabb lesz.

Másrészről olykor már szemmel is nehéz követni ahogyan a CEO-k, felsővezetők  váltogatják a munkahelyüket, a BAH riportja szerint, a legtöbb esetben nem önszántukból. Egy pillanatra helyezd magad a vezetők helyébe… Gondold meg, hogy nem kérnél-e több pénzt akkor, ha a statisztika szerint nagy valószínűséggel ki fognak rúgni 2 éven belül? Szerintem de.

Kicsit olyan 22-es csapdája ez az egész: ha sokat fizetnek egy vezetőnek, érthetően nagyobbak lesznek az elvárások vele szemben. Mivel azoknak nem tud megfelelni, így kirúgják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a magasabb fizetések miatt több lesz a kirúgások száma, emiatt viszont a vezetők több pénzt fognak majd kérni.

Faramuci, ugye?


Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »