Hogyan fizetjük meg a multitasking árát?

Egyik kedves ismerősöm posztolt egy olyan képet, amikor egyszerre (!) három online megbeszélésen vett részt. Azt tapasztalta, hogy gond nélkül tudott figyelni mind a három témára és ezt azzal támasztotta alá, hogy konkrét részletre is emlékezett az egyik beszélgetésből. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy akkor valóban képesek vagyunk multitaskingra? Arra jutottam, hogy lehet, de inkább ne tegyük!

Ahhoz, hogy a jelenséget kontextusában is értelmezzük érdemes felidéznünk Roy F. Baumeister szociálpszichológus kutatásait, aki többek között az önkontrollal is sokat foglalkozott. Megfigyelései szerint korlátozott mennyiségű akaraterő áll rendelkezésünkre, amit folyamatosan fogyasztunk a nap folyamán. Például olyan apróságokkal, hogy bosszankodunk azon, hogy beelőztek jobbról az autópályán, ellenállunk egy frankón kinéző kakaóscsigának, alkalmazkodunk más emberek szabályaihoz vagy épp erősen fókuszálunk valamire. Baumeisterék kutatásai amiatt különösen érdekesek, mert azt találták, hogy ahogyan merül az elem, azaz csökken az akaraterőnk egy nap folyamán, úgy egyre kedvezőtlenebb döntéseket hozunk magunk számára. Pl. ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy egy intenzívebb nap után miért burkoljuk kérdés nélkül kanállal a Nutellát az üvegből. A döntési fáradtság miatt nem csak számunkra, hanem mások számára is kedvezőtlenebb helyzeteket teremtünk vagy épp elfogadjuk a status quo-t, akkor is ha nem az lenne az érdekünk.

Hogy kapcsolódik mindez a bevezetőben említett multitaskinghoz?

Abból, ha valaki egyszerre több dolgot csinál és azok mindegyike sikerrel zárul, nem biztos, hogy azt a következtetést vonhatjuk le, hogy működik és esetleg mások számára is követendő példa lehet. Nézzünk pár kérdést:

  • Őszintén imponáló az, hogy az ismerősöm vissza tudott idézni egy szituációt egy meetingből. Vajon mind a háromból tudna? Esetleg emlékszik több fontos momentumra is mindegyikből?
  • Sikerült egyszer multitaskolnia, de többször is menne esetleg? Egyforma hatékonysággal? Függ-e a témáktól?
  • Elegendő-e egy eseményt rövid időablakban értelmezni, pár órával a meeting után? Milyen információk maradtak meg hosszabb távon?
  • Valószínűleg három témára figyelni több energiát igényel, mint egyre, azaz jobban meríti az elemünket. Nem lehet-e, hogy cserébe később a nap folyamán egy szituációt túlreagált vagy valakivel türelmetlenebb volt vagy ignorált egy kérést?
  • Tegyük fel, hogy minden rendben volt azzal nappal és még akár a következővel is. Tegyük fel, hogy vannak még páran, akik hasonlóan tudnak működni. Mennyire követendő példa az a többség számára, amit csak egy elenyésző kisebbség tud megcsinálni?

Azt gondolom, hogy érdemes a választásainkat szélesebb kontextusban, összefüggéseiben is megvizsgálni, hogy megalapozottan tudjunk véleményt formálni. A döntéseink következményét nem elegendő rövidtávon vizsgálni, mert a kedvezőtlen kihatásai lehet, hogy csak később jelentkeznek. Persze mindent lehet, lehetünk szétszórtak, lehetünk impluzívak, lehet multitaskolni, de érdemes figyelemmel lenni arra is, hogy hosszabb távon megfizetjük-e valahogyan az árát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Read more »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Read more »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Read more »