Hogyan építhetjük vissza a hitet és a bizakodást a munkahelyen?

A munka világában igen gyakran találkozunk a pozitív irányú változás lehetőségébe vetett hit hiányával, a lemondó legyintésekkel, vagy akár a cinikus kétkedéssel. Nálunk nem működik, próbáltuk, ez már ilyen szar, sose lesz jobb. Bezzeg máshol, máskor.

Nem állítom egyébként, hogy az ilyen érzések, az efféle attitűd ok nélkül üti fel a fejét. Nyilván volt sok kedvezőtlen tapasztalat, vagy az adott munkahelyen, vagy az illető korábbi karrierje során. Több ember több negatív megélését viszont a mindennapi kollektív pampogás sűrű, keserű kotyvalékká főzi össze, amit folyamatosan kortyolgat a munkahelyi közösség. Aki alkatából adódóan másképp gondolkodik, vagy kívülről érkezik, azonnal fuldokolni kezd a ragacsos, pocsék masszától.

Tapasztaltaim szerint ilyen közegek esetén kevéssé hatékony megközelítés az, hogy vitatni próbáljuk az erős negatív meggyőződéseket. Ahogy mondani szokták, az embereknek minden megoldásra lesz egy, vagy inkább több problémájuk. Ebben a sportágban nincs sok esély bajnokságot nyerni, de még meccseket se. Máshol kell frontot nyitni.

A pozitív előremozdulásba vetett hit abból tud felépülni, hogy kiválasztunk egy területet, amin változtatni szeretnénk, mert zavar többeket, ami ott folyik. Meghatározunk egy reálisan kivitelezhető tennivalót, amit megcsinálunk. Látjuk, hogy van eredménye, érkezik a sikerélmény. Ennek örülünk. Aztán jön a következő feladat, aztán még egy, és így tovább. Újabb területeket célzunk meg, majd újabb feladatokat végzünk el. Az egész akciót olyan kollégákkal kezdjük, akiket könnyebb mozgósítani, aztán fokozatosan bővítjük a bevont személyek körét. Lapátoljuk egymásra a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy igenis lehet értelmes változtatásokat eszközölni, és azoknak vannak kézzel fogható, érezhető, ad absurdum mérhető eredményei. Egyre több ember tud ebben hinni a csapatból és a szervezetből, és napról napra kevésbé menő a fintorgás és a morgolódás. Vonzóbb a győztes formáció tagja lenni, legalábbis a többség számára.

Ehhez a folyamathoz szükség van valakire, aki felvállalja a vezetői szerepet, és elkezdi szisztematikusan felépíteni az új kultúrát, továbbá az elején néhány szövetségesre, akik ebben partnerek, és elegük van az egyhelyben topogásból, valamint a tanult tehetetlenség bűzös mocsarából. Ahogy jönnek az eredmények, úgy hiteltelenedik el lépésről lépésre a károgás, hogy itt minden rosszul működik, és remény sincs a változásra. Bár egy szervezeti kultúraváltás általában inkább években mérhető történet, számos alkalommal volt szerencsém megfigyelni, hogy szervezeti egységek vagy vezetői csapatok akár néhány hét leforgása alatt képesek megfordulni a lovon, ha a fent leírt lépéseket követik. Aztán pedig egyre kevésbé lesz vonzó újra beletapicskolni a sárba, amit immáron a hátuk közepére kívánnak.

Természetesen más tényezők is hatással vannak a hitre és a bizakodásra (pl. vonzó jövőkép, vezetői hitelesség, tisztességes és kiszámítható működés, stb.), ebben a blogbejegyzésben az egyik legerőteljesebb befolyásoló tényezővel, a ráhatás és az eredményesség megtapasztalásával foglalkoztam.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Read more »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Read more »

Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Read more »