Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk. Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. :)
wise owl

Bármennyire is kedveljük az okos vezetőket, azt tapasztalhatjuk, hogy jellemzően nem tudnak pszichológiailag biztonságos környezetet teremteni maguk körül. Nem szükségszerűen jelent ez problémát, mindössze annyi nehézség adódik, hogy mindenben neki kell döntenie és előbb-utóbb szűk keresztmetszetté válik. Így lesz egy okos ember a fejlődés gátja.

Az okos főnök magabiztosan dönt az alapján, amit tud. Kevés kétség ébred benne a hiedelmeivel vagy a viselkedésével kapcsolatban.

Ezzel szemben a bölcs főnök: magabiztosan dönt az alapján, amit tud és megkérdőjelezi a hiedelmeket, feltételezéseket és a viselkedését. A bölcs vezetők tudják, hogy mit nem tudnak. Bátran építenek az adott pillanatban rendelkezésre álló adatokra, tényekre, egyúttal keresik a tévedés jeleit. Kritikusan gondolkodnak saját véleményükről.

Ha közelebbről megnézzük szemmel is észrevehető különbségeket fedezhetünk fel az okos és a bölcs vezetők között:

  • Az okos szélsőségekben beszél, kijelenti a frankót, míg a bölcs úgy fogalmaz meg állításokat, hogy bizonytalanság van benne. 
  • Az okos megválaszolja a kérdéseket (akár azokat is, amiket fel sem tettek  még), a bölcs inkább kérdez. 
  • Az okos jól beszél, míg a bölcs jól hallgat. 
  • Az okos vezető segít, de nem kér és elutasítja a segítséget, ezzel szemben a bölcs segít, segítséget kér és elfogadja azt, ha felajánlják. 
  • Az okos jellemzően védekezik és ragaszkodik az elképzeléseihez, erős véleményt fogalmaz meg, a bölcs kétséget ébreszt és felülvizsgálja a saját elképzeléseit, erős véleményt fogalmaz meg, de nem ragaszkodik hozzá.

Leginkább kérdésekkel lehet információhoz jutni, faramuci módon mégis ezt használjuk a legkevésbé. Ha sokat okoskodunk, a kollégák nem vagy csak nehezen mondják el a véleményüket. Kb. olyan, mint a szobában csendben játszó gyerek: inkább gyanús, mint megnyugtató.

Érthetően nem könnyű “bölcsként viselkedni”, hiszen ez gyakran azt eredményezi, hogy esetleg bosszantó kezdeményezéseket kell támogatnunk. Pl. hagyni kell, hogy alapvetéseket kérdőjelezzenek meg a kollégák vagy épp felrúgjanak megkövült szokásokat.

Mégis hogyan lehetne bölcsebben viselkedni, hogyan lehetne biztonságosabb környezetet teremteni a kollégák számára? Összeszedtem néhány tippet, hátha segít: 

  • Ne kezdj el harcolni addig, amíg nem érti mindenki, hogy mi a kihívás, mivel álltok szemben.
  • Ne vitatkozz miközben ötleteket vagy megoldásokat gyűjtötök. Teremts biztonságos környezetet akár az őrült ötleteknek is. Majd kiszórjátok a rosszakat, ha már összegyűt pár. 
  • Ha kellemetlenkednek egymással a kollégák, állj meg egy pillanatra és kérd meg őket, hogy halkítsanak magukon. Szentelj külön figyelmet az önjelölt standup comedy-seknek, akik a viccelődéseikkel inzultálják a többieket. 
  • Hallgasd meg azokat is, akik kevesebbet beszélnek és így háttérbe szorulnak. Nem szükségeszűen le…rom arcok, lehet, hogy csak introvertáltabbak. Udvariasan némítsd le azokat, akik sokat beszélnek. 
  • Hívj meg olyanokat is a meetingekre, akiknek majd csinálniuk kell, amit kitaláltok. Az ő szerszámukkal veritek a pépet, talán tudnak segíteni, hogy nekik hogy esne jobban. Vagy kevésbé rosszul. 
  • Kérdezz többet: Mi van akkor, ha…? Megnézzük-e azt, hogy…? Milyen adatok támasztják alá…? Vannak-e kutatások, melyek cáfolják vagy megkérdőjelezik…? 
  • Ne csak a szavakra figyelj, hanem a nonverbális jelekre is. Mosolyognak? Tényleg figyelnek? Forgatják a szemüket? Mi az, amit nem mondanak el? 
  • A színfalak mögött, csillapítsd le azokat, akik esetleg személyes inzultusnak élték meg a vitát vagy akiknek az ötleteit leszavazták. 
  • Ha a vitát feloldottátok, győződj meg arról, hogy a konfliktus és a kritizálás abbamaradt. Ne hagyj teret a “lelőtték az ötletem” áldozatszerepnek.

Mindezen erőfeszítések ellenére persze lesznek olyanok, akik túl érzékenyek a vitához vagy épp kellemetlen alakok. Célszerű lehet kihagyni őket az ütközetekből, mert előfordulhat, hogy épp miattuk nem tud konstruktív beszélgetés kibontakozni.

 – 

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát, majd pedig mindenki abban bízik, hogy a résztvevők a hallottak alapján varázsütésre megváltoztatják a gondolkodásmódjukat, hiedelemrendszerüket, viselkedésüket és szokásaikat, sőt, fejlődni fognak a képességeik. Aztán kerek szemekkel csodálkozik mindenki, hogy az ég világon semmi nem változik.

Read more »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy “te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de nagyon nehézzé teszed az életet magad és a céged számára is azzal, hogy két fronton is meg akarod mutatni mindezt. Szerintem azt kellene választanod, amiben igazán erősnek, tehetségesnek érzed magad. Ha ez a tulajdonosi szerep, akkor a napi vezetést másra kell hagynod.”

Read more »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának popularizált változata.

Read more »