Ha a vállalati kommunikációt követjük kicseszünk magunkkal

Minden vállalatnál vannak titkok a felszín alatt, amiket sejtünk ugyan, de jó lenne elhinni, hogy mégsem úgy vannak. Ha engedjük, hogy a vállalati értékek vagy a kommunikáció navigáljon ahelyett, hogy megfigyelnénk, mi is történik valójában, akkor hamar csapdába kerülhetünk.

Egy régi ügyfelünknél a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése az egyik kulcs program.  Már a felvétel során a rugalmas munkaidőt hangsúlyozzák, tanítják a munkatársakat, hogy hogyan teremthetik meg maguk számára, sőt a vezetők buksijába is letöltötték, hogy ez a cég egyik alapértéke. A HR osztály tiszta szívből hiszi és hirdeti, hogy a cég ezt mennyire támogatja.
Sok munkavállaló ezt el is hitte és hatalmas hibát követett el. Ha egy picit közelebbről figyelték volna, hogy pontosan mi is történik a cégnél, akkor nagyban megkönnyíthették volna a boldogulásukat. A valóságban ugyanis egészen más számított az értékelések során. Megnéztünk néhány kimutatást a teljesítmény értékelésekről és azt tapasztaltuk, hogy akik a work/life programban részt vettek, alacsonyabb értékelést kaptak, nem vihettek haza bónuszt (vagy csak keveset). A szöveges értékelésekben többnyire úgy címkézték őket, hogy nem csapatjátékosok vagy nem eléggé elkötelezett munkavállalók. A tények nem abba az irányba mutattak tehát, hogy a vállalatnak valóban számítana a work/life program. (Persze lehet, hogy valóban hatékonytalanabbul dolgoztak, és rosszabb eredményeket produkáltak, de ez megint csak a program létjogosultságát vonja kétségbe.)

Egy másik cégnél a tisztesség volt a zászlóshajó: be is tették a vállalati értékek közé, még a TÉR-be is. A KPI-ok között azonban a megkötött szerződésállomány volt az a mutató, amit a menedzsment vizslatott. De akkor ki a felelős a tisztességért? A HR? Miért, ők kötik a szerződéseket? Saját elmondásuk szerint, amikor az első nagy szerződést elvesztették amiatt, mert az értékesítő a tisztességet tette első helyre, már repült is. Csóringer azt gondolta, hogy a cég mögötte áll, hiszen ezt olvasta az iroda falain.

Sokkal jobbat teszünk magunkkal és a karrierünkkel, ha azt figyeljük, amit a cég jutalmaz, szemben azzal, amit hirdet.

Összeszedtem néhányat a netről (cégnév nélkül):

Érték Megfigyelés
Sokféleség – Értékeljük és támogatjuk a sokféleséget, mint gazdagító tényezőt és sikerünk forrását Milyen elismerést kapnak azok a vezetők, akik a csapatukban pl. megváltozott munkaképességűeket, nőket, romákat, stb. alkalmaznak?
Felelősség – Felelősen cselekszünk a vállalatunk érdekében, és eközben tekintettel vagyunk a társadalmi és környezeti hatásokra. Kirúgtak-e valakit amiatt, mert szennyezte a környezetet?
Vállalkozó szellem Előléptetik-e azokat akiknek pl. 5 ötlete közül 4 rossz volt és egy zsinális?
Teljesítjük vállalásainkat Mi történik akkor, ha valaki megígér valamit és nem teljesíti?
Megbízunk egymásban és tiszteljük egymást Mi történik azokkal a vezetőkkel, akik mikromenedzserként vizslatják a beosztottaikat nap, mint nap?

A helyzet az, hogy igen sok vállalati programot helyettesíthetsz be az általam kiragadott példákba.

Mik a vállalatok igazi céljai?

Ne legyen illúziónk, hogy mi az, ami igazán fontos a cég számára: az, hogy a csúcson maradjon vagy odaérjen, megtartsa a piaci pozícióját, és érvényesítse a gazdasági érdekeit –  bármi áron. Pl.:

Védekezés: ha a cég azt érzi, hogy a tevékenységed jogi vagy gazdasági kényelmetlenésget okozhat (még feltételes mód esetén is), olyan gyorsan kiütnek a nyeregből, amilyen gyorsan csak lehet.

Pénz: a cég egy gazdasági társaság, ami azzal a céllal jött létre, hogy profitot termeljen a tulajdonosoknak. Nekik, nem neked! Ha azt érzik, hogy a saját pénzed többre tartod, mint az övékét, akkor már be is szerezheted a kartondobozt, amibe majd az asztalodon lévő családi fotót csomagolod.

Feltétlen támogatás: akármilyen indokkal is, de nem támogatod
egyértelműen az irányelveket, szabályzatokat, akkor az utcán találod magad.

A sikeresség látszata: a cégek szeretik olyan emberekkel “körülvenni”
magukat, akik sikeresek, de legalábbis annak tűnnek. Ha negatív
vagy pesszimista vagy olyanra fognak lecserélni, aki pozitív légkört
teremt. A cégek félnek a negatív munkahelyi légkörtől, mert fertőzőnek
tartják az egész populációra.

​Persze egyetlen cég se tűzi ezeket a zászlójára, mert hát lássuk be, elég érdektelenül hangzanak. Többnyire azért kommunikál jól csengő dolgokat, hogy az ügyfelek vagy munkavállalók körében nagyobb népszerűségre tegyen szert. Ezek azonban soha nem fogják felülírni azt, hogy minél többet szeretne kisajtolni belőlünk, azt szeretné, hogy minél többet dolgozzunk.

Nem állítom, hogy a vállalati kommunikációk szándékos félrevezetések lennének, de max. arról szólhatnak, hogy a cég hova szeretne eljutni vagy mit tartana ideálisnak. Mondhatánk, hogy még az elején tartunk a változásoknak és ezért nincs még kézzel fogható eredmény, de sajnos a legtöbb téma nem 1-2 éves, hanem legalább 5-6, sőt van amelyikről azt állítja a cég, hogy 10… Ennyi idő alatt legalább az origóból ki kellett volna mozdulnia a vállalatoknak, ha igazán akartak volna.

Ha érvényesülni szeretnél, különbséget kell tudod tenni a szándék és a realitás között. Ha csak egyetlen tippet adhatnék neked, akkor azt javasolnám, hogy:
arra figyelj, amit a kulcs döntéshozók jutalmaznak vagy értékelnek, még akkor is, ha az ellenkezőjéről beszélnek, vagy nyíltan tagadják vagy inkorrekt. 

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Read more »