Gyorstalpaló valószínűség-menedzsment tanfolyam

Jelenleg egy ilyen képzésre iratkoztak be a földlakók, persze nem önszántukból. Mindenki megtanulhatja, hogy milyen jelentősége van a valószínűség csökkentésének vagy épp növelésének. Számos olyan terület van, szinte minden, ami emberi lényeket érint, ahol nem mehetünk teljesen tutira. Például ha betonozott földhöz vágunk egy tojást vagy egy boros poharat erőből, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy szarrá törnek.

De ha mondjuk a képzésemen megkérem a résztvevőket, hogy valaki hozzon már nekem az automatából egy kávét, adok neki egy tízezrest, a többit megtarthatja, akkor már nem lehetek teljesen biztos benne, hogy mindenki vevő lesz az ajánlatomra. A többség nagy valószínűséggel rámozdulna, de lennének olyanok is, akik gyanakodnának, hogy mi a fene van emögött, és inkább nem élnének a lehetőséggel. Akár olyan résztvevő is akadhatna, aki sértőnek és felháborítónak találná, hogy pénzzel akarta megvenni a szolgálatait ez a bunkó. Szívességből hozott volna egy kávét nekem, de így semmiképp.

Mostanában van alkalmunk tanulni a valószínűségek menedzseléséről. Ha kevesebb ember ritkábban érintkezik egymással, akkor csökken a valószínűsége egy fertőzés átadásának. Ha nem fognak kezet, helyette viszont gyakrabban megmossák a magukét, akkor kisebb eséllyel tolják az arcukba a cuccot, ha önkéntelenül megérintik a szájukat, orrukat, szemüket. Ha lassabban terjed a vírus, akkor nagyobb valószínűséggel lesz elegendő a rendelkezésre álló, korlátozott egészségügyi kapacitás. Mindezek ellenére olyanok is el fogják kapni, akik minden elővigyázatossági intézkedést szigorúan betartanak, és olyanok is megússzák, akik egyáltalán nem változtatnak a szokásaikon és az életmódjukon. Ettől függetlenül igenis van értelme a valószínűségek irányításának.

Nagyjából erről beszélek én is mindig a kívánatos vezetői gyakorlatok követése, az előnyös vezetői szokások felépítése tekintetében. Messze nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy minden munkatársunk esetében be fognak válni. Viszont az esetek nagyobb részében sejthető, hogy igen. Ha vannak is kivételek, az emberek általában értékelik, ha meghallgatják őket, ha van beleszólásuk a célokba és a végrehajtás módjába, azaz kapnak önállóságot, kíváncsi rá valaki, hogy miként haladnak, segítenek nekik az elakadásoknál, támogatják őket a fejlődésben, lehetőségük nyílik egy jó hangulatú, élő közösséghez tartozni, időben és támogató stílusban szólnak nekik, ha valami nem oké, tájékoztatják őket a miértekről, megbíznak bennük, felelősséggel ruházzák fel őket, stb. stb.

Ha szeretnénk a kollégákat hosszabb távon megtartani, akkor olyan módon érdemes velük bánni, ami ennek a valószínűségét inkább növeli mint csökkenti. Ha nem foglalkozunk velük, ha biorobotként kezelik őket, ha tapló módon kommunikálunk feléjük, ha rendszeresen méltatlan helyzetbe hozzuk őket, akkor csak a kényszer fogja őket ott tartani, ideig-óráig. Más kérdés, hogy a legjobb szándékunk és odafigyelésünk ellenére is lesznek, akik teljesen természetes módon távoznak, hiszen a saját útjuk, elvárásaik, vágyaik, motivációjuk egy ponttól kezdve nem esik egybe a munkáltató lehetőségeivel, céljaival, szándékaival. Ez is teljesen rendben van, és nem cáfolja, hogy általában milyen vezetői viselkedés teszi valószínűbbé a megtartást.

Talán jobban fogják érteni a vezetők a jelenlegi egészségügyi krízishelyzettől kapott lecke alapján, hogy mennyire fontos a valószínűségeket tudatosan menedzselni.

More blog posts:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »