Gyorstalpaló valószínűség-menedzsment tanfolyam

Jelenleg egy ilyen képzésre iratkoztak be a földlakók, persze nem önszántukból. Mindenki megtanulhatja, hogy milyen jelentősége van a valószínűség csökkentésének vagy épp növelésének. Számos olyan terület van, szinte minden, ami emberi lényeket érint, ahol nem mehetünk teljesen tutira. Például ha betonozott földhöz vágunk egy tojást vagy egy boros poharat erőből, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy szarrá törnek.

De ha mondjuk a képzésemen megkérem a résztvevőket, hogy valaki hozzon már nekem az automatából egy kávét, adok neki egy tízezrest, a többit megtarthatja, akkor már nem lehetek teljesen biztos benne, hogy mindenki vevő lesz az ajánlatomra. A többség nagy valószínűséggel rámozdulna, de lennének olyanok is, akik gyanakodnának, hogy mi a fene van emögött, és inkább nem élnének a lehetőséggel. Akár olyan résztvevő is akadhatna, aki sértőnek és felháborítónak találná, hogy pénzzel akarta megvenni a szolgálatait ez a bunkó. Szívességből hozott volna egy kávét nekem, de így semmiképp.

Mostanában van alkalmunk tanulni a valószínűségek menedzseléséről. Ha kevesebb ember ritkábban érintkezik egymással, akkor csökken a valószínűsége egy fertőzés átadásának. Ha nem fognak kezet, helyette viszont gyakrabban megmossák a magukét, akkor kisebb eséllyel tolják az arcukba a cuccot, ha önkéntelenül megérintik a szájukat, orrukat, szemüket. Ha lassabban terjed a vírus, akkor nagyobb valószínűséggel lesz elegendő a rendelkezésre álló, korlátozott egészségügyi kapacitás. Mindezek ellenére olyanok is el fogják kapni, akik minden elővigyázatossági intézkedést szigorúan betartanak, és olyanok is megússzák, akik egyáltalán nem változtatnak a szokásaikon és az életmódjukon. Ettől függetlenül igenis van értelme a valószínűségek irányításának.

Nagyjából erről beszélek én is mindig a kívánatos vezetői gyakorlatok követése, az előnyös vezetői szokások felépítése tekintetében. Messze nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy minden munkatársunk esetében be fognak válni. Viszont az esetek nagyobb részében sejthető, hogy igen. Ha vannak is kivételek, az emberek általában értékelik, ha meghallgatják őket, ha van beleszólásuk a célokba és a végrehajtás módjába, azaz kapnak önállóságot, kíváncsi rá valaki, hogy miként haladnak, segítenek nekik az elakadásoknál, támogatják őket a fejlődésben, lehetőségük nyílik egy jó hangulatú, élő közösséghez tartozni, időben és támogató stílusban szólnak nekik, ha valami nem oké, tájékoztatják őket a miértekről, megbíznak bennük, felelősséggel ruházzák fel őket, stb. stb.

Ha szeretnénk a kollégákat hosszabb távon megtartani, akkor olyan módon érdemes velük bánni, ami ennek a valószínűségét inkább növeli mint csökkenti. Ha nem foglalkozunk velük, ha biorobotként kezelik őket, ha tapló módon kommunikálunk feléjük, ha rendszeresen méltatlan helyzetbe hozzuk őket, akkor csak a kényszer fogja őket ott tartani, ideig-óráig. Más kérdés, hogy a legjobb szándékunk és odafigyelésünk ellenére is lesznek, akik teljesen természetes módon távoznak, hiszen a saját útjuk, elvárásaik, vágyaik, motivációjuk egy ponttól kezdve nem esik egybe a munkáltató lehetőségeivel, céljaival, szándékaival. Ez is teljesen rendben van, és nem cáfolja, hogy általában milyen vezetői viselkedés teszi valószínűbbé a megtartást.

Talán jobban fogják érteni a vezetők a jelenlegi egészségügyi krízishelyzettől kapott lecke alapján, hogy mennyire fontos a valószínűségeket tudatosan menedzselni.

More blog posts:

Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel.

Read more »

A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba, ahogy este hét körül az egri Főposta előtti buszmegállóban várom a tizenkettest, fülembe üvöltetve a Walkman segítségével a lengyelpiacon újított Foreigner kazettát, mert persze ilyesmit nem lehetett kapni a hazai boltokban, legalábbis Egerben biztos nem.

Read more »

Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

Read more »