És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Elmerengtem, aztán sorolni kezdtem. Hát van nekünk ez a féléves Tudatos Vezetés program, abból csináltam személyesen vagy negyven csoportot, meg a kollégáim még negyvenet. Egyes ügyfeleknek már akár 8-10 éve folyamatosan dolgozom. Félig komolyan és félig humorosan azt állítják, hogy a cégüknél kultúraelemmé váltam (persze nem én, hanem a vezetőfejlesztő programunk). Bár nem kerestem, találtam tettestársakat, akiktől rengeteget tanultam, akikkel mindig számíthatunk egymásra, és akikkel közös szekeret is tolunk már hét éve. Fejlesztettünk a témában egy mobil appot, amit egy csomó cégnél használnak, itthon és külföldön is. A tíz éve indított blogra került több mint 800 cikk, és íródott 5 db e-könyv. Megvalósítottuk és publikáltunk négy kutatást együttműködő partnerekkel. Három évig részt vettem egy szakmai szervezet vezetésében, ami abban az időben szökkent szárba. Jó pár cégtulajdonost, ügyvezetőt és N-1-es vezetőt támogattam a fejlődésben vagy céljai elérésében. Készítettünk továbbá két másik átfogó fejlesztőprogramot a kollégáimmal: az egyik a csapatkohézió erősítését, a másik a tudatosabb tanítási tevékenységet szolgálja. Viszonylag régóta minden évben van legalább annyi (vagy több) munkám, mint amennyit szeretnék végezni, proaktív értékesítési erőfeszítés nélkül. Szóval így visszatekintve az elmúlt évtizedre, egész jól állok azzal a saját vezetőfejlesztő praxis dologgal, amiről legutóbb meséltem neki.

Fura volt ezt így végigdarálni, mert ezek szerint egy évtized alatt azért számottevő mennyiségű dolog történt, de leginkább azzal volt meglepő szembesülni, hogy tizenegy-két éve (kb. 35 évesen) ezekből szinte semmi sem volt még meg, és nagyjából a fele még csak eszembe se jutott, hogy én valaha ilyesmivel foglalkozzak. Csak egy irány, ami felé szerettem volna tendálni, és egy frissen fejlesztett, alig pár helyen kipróbált, az uralkodó vezetőképzési trendekkel szakító koncepció és program.

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel? Netán valósultak-e meg olyan dolgok, amikre még csak nem is gondoltál? Talán számodra is tartogat némi jó érzést, hogy mennyi mindennel előre lehet haladni ennyi idő alatt, ha tartósan nyomja bele az ember az energiát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A puhány megmondóember antagonisztikus ellentét?

A legtöbb vezetőt akkor tekintik kompetensnek, ha képesek megoldani problémákat, ki tudják találni, hogy mit kellene tenni egy adott helyzetben vagy épp össze tudják szedni, hogy egy feladat elvégzéséhez milyen támogatásra van szükségük. A sikereikhez hozzájárul az is, hogy ügyesen érvelnek vagy vitatkoznak olykor, így gyakorolva hatást a kollégáikra. Mondhatnánk úgy is, hogy a vállalatok vezetői ideálja egy „határozott faszagyerek”.

Read more »

A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

Read more »

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Read more »