Érdemes volt-e vezetővé válnia?

Mostanában egyre többször jut eszembe a kérdés, hogy vajon egy-egy illetőnek mennyire volt érdemes vezetői szerepbe kerülnie, már ha nem csak az ő saját személyes nézőpontjából vizsgáljuk a dolgot, hanem attól kicsit vagy sokkal tágabban. Mondjuk annak, aki állhatatos munkájával elérte, hogy mindenki utáljon bemenni dolgozni, esetleg folyamatos gyomorideg gyötörje.

Akinek sikerült rengeteg ügyfelet rászednie, miközben a tranzakciókból csak egy szűk kör profitált. Aki a bizalmatlanság és a negatív hozzáállás kultúráját építette ki igen eredményesen a szervezetben. Netán látványos csodatevései jó például szolgáltak a fenntarthatatlan működés illusztrálására. Milyen módon és milyen célra használta vezetői mandátumát? Ha igazán nagypályán pusztíthat, látjuk, mi kerekedhet belőle. Majd a végső teljesítmény-értékeléskor beszámolhat róla, vezetői ténykedése miként járult hozzá ártatlan lakosok megöléséhez, emberek lakhatásának megsemmisítéséhez, a társadalmat különféle módokon szolgáló építmények lerombolásához, milliók elüldözéséhez, saját honfitársai életének feláldozásához, vagy jobb esetben “csak” alapos megnehezítéséhez és életszínvonaluk drasztikus csökkentéséhez, pénzük elértéktelenítéséhez, sőt, ahhoz is, hogy a fél világ lakosságával változatos okok sokaságával kisebb, közepes vagy nagy mértékben, rövid-közép vagy egészen hosszú távon kibasszon. Sajnos kicsiben és nagyban is rengeteg olyan vezető marad pozíciójában, akinek a tevékenységével nem sokan nyernek, annál többen veszítenek.

Mikor volt érdemes valakinek vezetővé válnia bármilyen méretű közösség szempontjából? Milyen esetben nem igaz a mondás, hogy nélküle “kevesebben többen lennénk”? Összeírtam néhány pontot, minél több igaz valakire, annál jobban jártunk, hogy vezetői szerepet vállalt az adott személy:

Értékteremtés

Míg a földlakók egy szűk hányada a barmolásban érdekelt, a többség szerencsére ennél hasznosabb tevékenységben utazik. Ha a vezető közreműködése elősegíti, hogy újra és újra valós érték keletkezzen akár más emberek, akár közösségek, akár a környezetünk szempontjából, már nem volt hiábavaló felkelnie aznap. Olyan sok lehetőségünk van erre: problémák-nehézségek megoldása az emberi élet minden területén, könnyebbé-egyszerűbbé-elviselhetőbbé tétel, életminőség javítása, tanítás-fejlesztés, szórakoztatás, vendégül látás, boldogságérzet fokozása, biztonságosabbá alakítás, környezetbarátabb irányok keresése és megvalósítása, stb.

Eredmények, teljesítmény

Bár ennél a kérdésnél fontos figyelembe venni az etikai szempontokat, és azt, hogy ki fizeti meg a különféle teljesítménymutatókban kifejezhető eredmények árát, általánosságban azért elmondható, hogy annak a vezetőnek volt érdemes ezt a felelősséget felvállalnia, aki az általa vezetett területet csapatával fenntartható módon eredményessé tudja tenni, hatékonyságát pedig az ésszerűség határain belül sikerül fokozni. Anélkül, hogy rész-optimalizálnának, tehát az egyik mutató javulását egy másik mutató drasztikus romlásával érnék el. Az is nagyon hasznos, ha olyan rendszereket alakítanak ki, amelyek stabilabbá teszik a működést, csökkentik a tűzoltások mennyiségét. Sok mindent ki lehet dumálni, de ha valakinek a tevékenysége egyáltalán nem okoz pozitív elmozdulást, akkor jobb lenne, ha másnak adná át a stafétabotot.

Emberek fejlődése

Mindenképp megérte vezetővé válnia annak, aki mások tanulásához, fejlődéséhez, karrierbeli előrelépéséhez hozzájárult. Emellett a szervezet is sokat profitál abból ha nem kell állandóan pótolni mindazokat, akik úgy érzik, hogy egy helyben toporognak, ezért lelépnek. Nem beszélve arról, hogy milyen hasznos az a vezető, aki az új vagy megürülő pozíciókra belső jelölteket termel. Alapvető emberi igényünk a növekedés, amit elég nagy veszteség figyelmen kívül hagyni.

Pozitív érzelmek megélése

Ha tetszik, ha nem, érző lények vagyunk, nem csak a magánéletben, hanem minden helyszínen, ahol épp megfordulunk, beleértve a munkahelyet. A pozitív érzelmek energizálnak, fokozzák a motivációt és az elköteleződést. Ha a munkatársak vidámak, lelkesek, érdeklődőek, kíváncsiak, hálásak, tettre készek, fűti őket a csapatszellem, ha sikerélményeket élnek át, ha kompetensnek, magabiztosnak és megbecsültnek érzik magukat, az meg fog látszani a munkájukon és a kollégáikhoz fűződő viszonyukon is. Akinek a csapatában dolgozók gyakran tapasztalhatnak meg efféle érzéseket, azoknak jó ötlet volt mások vezetésére adni a fejüket.

Két súlyos gondot látok. Egyrészt nincs túl magasan a léc a világban a vezetői működéssel szemben támasztott elvárások tekintetében. Másrészt az emberek beletörődnek, hogy elöljáróik, tisztelet a kevés kivételnek, nem nagyon vannak a közösségük hasznára, sőt, egyesek kifejezetten kárt okoznak tevékenységükkel. És minél magasabbra törtek, annál jelentősebbet tudnak.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Why most initiatives fail to increase employee engagement?

Last week, I attended an CHRO meeting where the debate was about employee engagement. Many companies talked about implementing health programs, flexplaces, table soccer, LTIs, dogs at workplace and many creative ideas. But still, almost all of them complained of high attrition rate, especially in the first year of the employment.

Read more »

A single e-mail is good for nothing

I frequently experience that a manager is awfully surprised when his people fail to deliver what he expects from them in the way he prefers, no matter if they belong to his own team, they are peer managers, project team members or colleagues from other departments.

Read more »