Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)
Amire van ráhatásom:
- saját céljaim,
- saját viselkedésem,
- saját erőfeszítésem/energiabefektetésem,
- segítséget kérni másoktól eldönteni,
- kivel barátkozom (óriási hatása van, hogy kivel töltesz sok időt),
- tanulni az elkövetett hibákból (ahelyett, hogy újra ugyanazokat követném el),
- vigyázni magamra/gondoskodni magamról (ahelyett, hogy szétbombáznám magamat),
- kedvesnek lenni másokkal.
Amire nincs ráhatásom:
- időjárás,
- betegség (persze amit nem a saját hülyeségemmel, felelőtlenségemmel idéztem elő),
- múltban elkövetett hibák,
- amit muszáj megcsinálnom (kötelezettségeink, pl.: munka, házimunka, tanulás),
- amit mások mondanak (akár személyesen, akár a médiában),
- amit mások gondolnak (ez úgyis csak spekuláció),
- kedvesek-e mások velem.
Meglehetősen egyszerű dolgokról van szó, végképp nincs benne semmi újdonság, mégis rengeteg figyelmi energiát pazarlunk el a második listában szereplő témákra. Pedig itt két stratégia lényegesen hasznosabb: az elfogadás vagy a leszarás. Gyakran azonban kell még egy segítség a továbblépéshez, hiszen a gondolataink hajlamosak újra elővenni a szokásos rágódógumit. Ez a segítség pedig az első listában lelhető fel. Amennyiben a figyelmünket azokra fókuszáljuk, könnyebben szabadulunk meg a bénító, lehangoló, és egyáltalán nem előrevivő gondolatoktól.
Természetesen van mozgásterünk még a második listánál is, például asszertív módon viselkedni, nemet mondani, kinavigálni magunkat a helyzetekből, de ez már egy következő történet.
Nem szégyen 30-40-50 évesen, sőt akár nyugdíjasként is megtanulni, amit egyébként alsó tagozatban jó lett volna.
