De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről?

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Amire van ráhatásom:

  • saját céljaim,
  • saját viselkedésem,
  • saját erőfeszítésem/energiabefektetésem,
  • segítséget kérni másoktól eldönteni,
  • kivel barátkozom (óriási hatása van, hogy kivel töltesz sok időt),
  • tanulni az elkövetett hibákból (ahelyett, hogy újra ugyanazokat követném el),
  • vigyázni magamra/gondoskodni magamról (ahelyett, hogy szétbombáznám magamat),
  • kedvesnek lenni másokkal.

Amire nincs ráhatásom:

  • időjárás,
  • betegség (persze amit nem a saját hülyeségemmel, felelőtlenségemmel idéztem elő),
  • múltban elkövetett hibák,
  • amit muszáj megcsinálnom (kötelezettségeink, pl.: munka, házimunka, tanulás),
  • amit mások mondanak (akár személyesen, akár a médiában),
  • amit mások gondolnak (ez úgyis csak spekuláció),
  • kedvesek-e mások velem.

Meglehetősen egyszerű dolgokról van szó, végképp nincs benne semmi újdonság, mégis rengeteg figyelmi energiát pazarlunk el a második listában szereplő témákra. Pedig itt két stratégia lényegesen hasznosabb: az elfogadás vagy a leszarás. Gyakran azonban kell még egy segítség a továbblépéshez, hiszen a gondolataink hajlamosak újra elővenni a szokásos rágódógumit. Ez a segítség pedig az első listában lelhető fel. Amennyiben a figyelmünket azokra fókuszáljuk, könnyebben szabadulunk meg a bénító, lehangoló, és egyáltalán nem előrevivő gondolatoktól. 

Természetesen van mozgásterünk még a második listánál is, például asszertív módon viselkedni, nemet mondani, kinavigálni magunkat a helyzetekből, de ez már egy következő történet. 

Nem szégyen 30-40-50 évesen, sőt akár nyugdíjasként is megtanulni, amit egyébként alsó tagozatban jó lett volna.

More blog posts:

Mi a fenntartható irodai vs. home office nap arány?

Ahogy beütött a pandémia, a vírusnál is gyorsabban szaporodtak a hómofisz- és “future of work” szakértők, gondolom azon a “masszív tapasztalati bázison”, hogy előzőleg alig valahol engedték az otthonról dolgozást, hirtelen meg mindenkit igyekeztek hazazavarni, akit csak lehetett.

Read more »

Idősebben nem tudunk már viselkedést változtatni. Bullshit.

Jó erősen tartja magát az a hiedelem, hogy idősebb korban már nem nagyon képesek az emberek változni, úgyhogy pont jók úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egy felettébb kényelmes nézőpont, csak az a baj vele, hogy távol áll a valóságtól. Az idegtudósoktól tudjuk, hogy az agyunk jellemzője a neurogenézis, azaz életünk végéig jönnek létre új idegsejtek, valamint a neuroplaszticitás, miszerint az idegsejtek között kapcsolatok fakulnak el és új kapcsolatok alakulnak ki.

Read more »