Hogyan kérjünk elnézést, ha hibáztunk?

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól. Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól. Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

De sajna aztán nem így lesz, elrontjuk, belehibázunk, lekezelünk másokat, nehezen fogajduk el, hogy valami félrecsúszott, hiszen épp az egónkat, a státuszunkat zúzzák porig ezek az események.

Vannak, akik ilyen helyzetekben is kitartanak és a seggük védelmében magyarázkodnak és másokat hibáztatnak. A hibák elutasítása, a másokra mutogatás, a többiek lehülyézése egy ideig segíthet, hogy megtartsuk a munkánkat, de hosszabb távon általában visszaüt.

Azok a vezetők, akik kisebb csapatokat irányítanak, pl. egy bankfiók vezetője vagy egy kézilabda csapat edzője, még nehezebben tudnak vitatkozni azzal, hogy nem ők b@sz@rintották el, hiszen sokkal közvetlenebbül érintkeznek a felügyeletük alá tartozó kollégákkal. A teljesítményre gyarkorolt hatásuk is sokkal direktebben látható a belső és külső megfigyelők számára. Bármit is mondjunk, végülis mi vagyunk a főnökök, mi vagyunk felelősek mindenért, amit az embereink tesznek.

Vannak persze olyanok is, akik szeretnének elnézést kérni, denem tudják hogyan tegyék.

Összeszedtem pár gondolatot számukra, hátha segít:

  • Mondjuk ki, hogy hibáztunk. Ne másokra vagy rajtunk kívülálló történésekre tereljük a felelősséget.
  • Ne bagatelizáljuk el, ami történt. Mondjuk el, hogy milyen szörnyű pl. a szóban forgó munkahelyi baleset.
  • Vállaljuk magunkra a felelősséget. Mondhatjuk pl. azt, hogy a legjobb szándékunk ellenére a törekvéseink, próbálkozásaink kudarcot vallottak.
  • Kérjünk elnézést, akár egy egyszerű “Nagyon sajnálom.”-mal.
  • Azonnal vonjuk ellenőrzésünk alá azt, amit még lehet. Pl. hívjuk vissza a hibás terméket, kommunikáljuk, hogy mi történt pontosan. Figyelmeztessük azokat, akiket érinthet a hiba.
  • Szedjük össze és mondjuk el, hogy mit tanultunk az esetből.
  • Foglaljuk össze, hogy mit fogunk másképp csinálni. (Ezen a ponton érdemes figyelembe venni, hogy mennyire volt súlyos a probléma, ne gyártsunk szabályzatot egyetlen, ritkán előforduló problémára.) Magyarázzuk el, hogy az új folyamat hogyan bíztosítja, hogy ne forduljon újra elő.
  • Ha megoldottuk a problémát, jelezzük az érintetteknek. Még egyszer ismételjük el, hogy mi lesz másképp, mint ahogyan eddig volt.

Érdemes a fejünkbe vésni, hogy nem a hibamentes működés számít leginkább, hanem az, ahogyan a hibákat kezeljük.

More blog posts:

Mi nehéz a home-office-ban, avagy táv-vezetési és táv-munka csapdáink…

Képzett és tapasztalt kollégáim a neten sokan azt boncolgatják a járvány kapcsán, mi nehéz a táv-vezetésben és a táv-munkában, én hagy kezdjem azzal, miért szeretik az emberek ezt. Hátha az ebből nyert motiváció segít átlendülni a nehézségein. Lássuk, miért akartunk már évekkel ezelőtt is home-office-t, vagy remote work-öt és mennyire állnak ezek a motivációk ma is?

Read more »

Négy fontos mentori szerep

Sir Ken Robinson Az alkotó elem című könyvében négy fontos szerepét fogalmazza meg a mentoroknak. Mindegyikre nagyon tudok rezonálni. Jó pár éve megfigyeltem, hogy akárminek is tituláljuk az egyénekkel vagy a vezetői teamekkel való foglalkozást, abból profitálnak a legtöbbet, ha mentorként közelítek hozzájuk, és nem ragadok le egyetlen módszertannál.

Read more »

Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Read more »