Apró dolgok tesznek jobb vezetővé

Nemrég egyik ügyfelem megkért arra, hogy tartsak egy előadást a vezetőiknek valami olyasmi témában, hogy “jótanácsok ahhoz, hogy sikeres vezető legyél”. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy tudok-e én jótanácsokat mondani. Érdekes módon mindeki valami tuti nagy mondást keres, amitől egyszerre megváltozik minden. - gondoltam. Végül arra jutottam, hogy nem igazán tudom megmondani, mi az a néhány dolog, amitől jó főnök lesz valaki.

Egy ponton az körvonalazódott bennem, hogy van viszont pár, meglehetősen unalmas apróság, ami sikeressé tehet egy vezetőt. Tapasztalatom szerint nincs nagy megfejtés a vezetés témakörében, hanem vannak önmagukban jelentéktelennek tűnő dolgok, amiket ha szisztematikusan csinálunk egyszerűen jobbak leszünk.

Megtanulhattuk például, hogy hosszú távú célokat tűzzünk ki, melyek energiával töltik fel az embereket és irányt mutatnak. Ugyanakkor ha ezek a nagy, szőrös célok az összes, amink van, sajnos nincs sok esélyünk a sikerre. A megvalósuláshoz vezető út tele van olyan pici győzelmekkel, amiket egyszerűen meg kell nyernünk. A történelem legnagyobb győzelmeiben is megtalálhatók azok az aprónak mondható, szisztematikus lépések, melyek együttesen a sikerhez vezettek. A sportban elszenvedett kudarcokról sokszor mondják azt az edzők, hogy nuanszokon múlott a siker és nem feltétlenül tudnak egyetlen hangsúlyos dolgot kiemelni. Ha a nagy, ambíciózus célokat le tudjuk bontani menedzselhető lépések sorozatára jobban fogjuk élvezni a munkát, könnyebb lesz fenntartanunk a motivációt és kevesebb stresszt kell megélnünk.

Hatékony megközelítés, ha a problémákat kisebb egységekre bontjuk, amiket az emberek könnyebben meg tudnak valósítani, így magabiztosabbá és konstruktívabbá válnak. Összességében sokkal több figyelmet kellene szentelni az apróbb lépéseknek, mint a nagy koncepcióknak.

Persze ez a grandiózus gondolkodás nem csak a vezetők esetében figyelhető meg. Több kutatás is megemlékezik arról, hogy munkavállalók, könyv szerzők, tanácsadók szuperemberfelettiübermega jellemzőket tulajdonítanak a nagy kutyáknak, dacára annak, hogy a tények mit mutatnak. Érthető ez a kognitív hiba, hiszen sokkal egyszerűbb és érzelmileg is kielégítőbb, ha a vezetés minőségét jelöljük meg az eredmények elsődleges okaként, mintha unalmas számok megértésének, apró fiszf@szoknak vagy alig számottevő tényezőknek tulajdonítanánk azt.

Pusztán amiatt, hogy egy sikerben szerepet játszanak a vezetői kvalitások, úgy kezeljük ezt az információt, mintha semmi más nem lett volna hatással az eredményre.

A nagy formátumú vezetőkről szóló sztorik élénkek, élménydúsak, a tények,  kisebb összetevők  elemzése pedig durván unalmas és sokkal kevésbé izgalmas.

Véleményem szerint azok a vezetők, akik elérik a céljaikat és azt, hogy a munkatársaik sokat és szívósan dolgozzanak, de hazavágják az embert az út során – rossz vezetők.

Mi az a néhány nuansz, ami segíthet abban, hogy jó gondolkodásmódú vezetők legyünk? Azt javaslom, figyeljünk arra, hogy a kollégáink hogyan válaszolnák meg ezeket a  kérdéseket:

  • Folyamatosan keressük a konstruktív módját annak, hogy ne legyünk túl asszertívek, de kellő mértékben érvényesítsük az érdekeinket?
  • Tartózkodunk attól, hogy az embereknek irányt mutassunk vagy visszajelezzünk nekik annak érdekében, hogy sikeresebbek legyenek?
  • Esetleg megszállottan ellenőrizzük és mikromenedzseljük minden lépésüket?
  • Kitartók és türelmesek vagyunk, nyomjuk magunkat és a többieket előre? Vagy inkább azonnali gyógymódokat keresünk a problémákra és úgy kezeljük a munkát, mintha a Vészhelyzet egy epizódjában szerepelnénk?
  • Úgy tálaljuk a kollégáknak a célokat, mint kis lépések sorozatát vagy egy nagy bonyolult elképzelést vázolunk fel?
  • Gyakran dobunk be nagy mondásokat a közösbe és nem segítünk a kollégáknak, hogy kisebb, emészthető részekre bontsák azokat?
  • Emlékezetjük eleget magunkat arra, hogy a kollégák figyelnek ránk és tartózkodunk attól, hogy olyan apróságokat csináljunk, melyek aláássák a teljesítményüket vagy a méltóságukat? 
  • Törődünk az embereinkkel, harcolunk értük, ha a helyzet úgy kívánja?
  • Ha elcsesznek valamit a kollégák segítünk nekik vagy kitesszük őket száradni? Ha elcseszünk valamit keresünk egy ártatlan beosztottat, akire rá lehet mutatni vagy beismerjük, hogy a mi sarunk?

Eszembe jutott egy régebbi történet… Egyik ügyfelem egyszer elmesélte mi mindent csinált meg abból, amiről beszéltünk és hogy azoknak milyen pozitív eredményei lettek. Érdekesnek találtam, hogy  ő volt az, akivel a legkevesebb időt töltöttem. A beszélgetés végén meg is említettem ezt neki: „Úgy gondolom, hogy kevesebb időt töltöttem veled és a csapatoddal, mint a többiekkel, és tessék, te produkálod a legfantasztikusabb eredményt. Hogy van ez?”

Elgondolkodott egy kicsit, majd ezt mondta: “Mint coach, rá kell jönnöd, hogy az ügyfeleiddel elért siker nem rólad szól. Ez a siker azokról az emberekről szól, akik azt választották, hogy veled dolgoznak. Lényegében velem is ugyanez a helyzet. A csapatom sikere nem rólam szól. Ez a siker azokról a nagyszerű emberekről szól, akik azt választották, hogy velem dolgoznak”.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Read more »

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Read more »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Read more »