Apró dolgok tesznek jobb vezetővé

Nemrég egyik ügyfelem megkért arra, hogy tartsak egy előadást a vezetőiknek valami olyasmi témában, hogy “jótanácsok ahhoz, hogy sikeres vezető legyél”. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy tudok-e én jótanácsokat mondani. Érdekes módon mindeki valami tuti nagy mondást keres, amitől egyszerre megváltozik minden. - gondoltam. Végül arra jutottam, hogy nem igazán tudom megmondani, mi az a néhány dolog, amitől jó főnök lesz valaki.

Egy ponton az körvonalazódott bennem, hogy van viszont pár, meglehetősen unalmas apróság, ami sikeressé tehet egy vezetőt. Tapasztalatom szerint nincs nagy megfejtés a vezetés témakörében, hanem vannak önmagukban jelentéktelennek tűnő dolgok, amiket ha szisztematikusan csinálunk egyszerűen jobbak leszünk.

Megtanulhattuk például, hogy hosszú távú célokat tűzzünk ki, melyek energiával töltik fel az embereket és irányt mutatnak. Ugyanakkor ha ezek a nagy, szőrös célok az összes, amink van, sajnos nincs sok esélyünk a sikerre. A megvalósuláshoz vezető út tele van olyan pici győzelmekkel, amiket egyszerűen meg kell nyernünk. A történelem legnagyobb győzelmeiben is megtalálhatók azok az aprónak mondható, szisztematikus lépések, melyek együttesen a sikerhez vezettek. A sportban elszenvedett kudarcokról sokszor mondják azt az edzők, hogy nuanszokon múlott a siker és nem feltétlenül tudnak egyetlen hangsúlyos dolgot kiemelni. Ha a nagy, ambíciózus célokat le tudjuk bontani menedzselhető lépések sorozatára jobban fogjuk élvezni a munkát, könnyebb lesz fenntartanunk a motivációt és kevesebb stresszt kell megélnünk.

Hatékony megközelítés, ha a problémákat kisebb egységekre bontjuk, amiket az emberek könnyebben meg tudnak valósítani, így magabiztosabbá és konstruktívabbá válnak. Összességében sokkal több figyelmet kellene szentelni az apróbb lépéseknek, mint a nagy koncepcióknak.

Persze ez a grandiózus gondolkodás nem csak a vezetők esetében figyelhető meg. Több kutatás is megemlékezik arról, hogy munkavállalók, könyv szerzők, tanácsadók szuperemberfelettiübermega jellemzőket tulajdonítanak a nagy kutyáknak, dacára annak, hogy a tények mit mutatnak. Érthető ez a kognitív hiba, hiszen sokkal egyszerűbb és érzelmileg is kielégítőbb, ha a vezetés minőségét jelöljük meg az eredmények elsődleges okaként, mintha unalmas számok megértésének, apró fiszf@szoknak vagy alig számottevő tényezőknek tulajdonítanánk azt.

Pusztán amiatt, hogy egy sikerben szerepet játszanak a vezetői kvalitások, úgy kezeljük ezt az információt, mintha semmi más nem lett volna hatással az eredményre.

A nagy formátumú vezetőkről szóló sztorik élénkek, élménydúsak, a tények,  kisebb összetevők  elemzése pedig durván unalmas és sokkal kevésbé izgalmas.

Véleményem szerint azok a vezetők, akik elérik a céljaikat és azt, hogy a munkatársaik sokat és szívósan dolgozzanak, de hazavágják az embert az út során – rossz vezetők.

Mi az a néhány nuansz, ami segíthet abban, hogy jó gondolkodásmódú vezetők legyünk? Azt javaslom, figyeljünk arra, hogy a kollégáink hogyan válaszolnák meg ezeket a  kérdéseket:

  • Folyamatosan keressük a konstruktív módját annak, hogy ne legyünk túl asszertívek, de kellő mértékben érvényesítsük az érdekeinket?
  • Tartózkodunk attól, hogy az embereknek irányt mutassunk vagy visszajelezzünk nekik annak érdekében, hogy sikeresebbek legyenek?
  • Esetleg megszállottan ellenőrizzük és mikromenedzseljük minden lépésüket?
  • Kitartók és türelmesek vagyunk, nyomjuk magunkat és a többieket előre? Vagy inkább azonnali gyógymódokat keresünk a problémákra és úgy kezeljük a munkát, mintha a Vészhelyzet egy epizódjában szerepelnénk?
  • Úgy tálaljuk a kollégáknak a célokat, mint kis lépések sorozatát vagy egy nagy bonyolult elképzelést vázolunk fel?
  • Gyakran dobunk be nagy mondásokat a közösbe és nem segítünk a kollégáknak, hogy kisebb, emészthető részekre bontsák azokat?
  • Emlékezetjük eleget magunkat arra, hogy a kollégák figyelnek ránk és tartózkodunk attól, hogy olyan apróságokat csináljunk, melyek aláássák a teljesítményüket vagy a méltóságukat? 
  • Törődünk az embereinkkel, harcolunk értük, ha a helyzet úgy kívánja?
  • Ha elcsesznek valamit a kollégák segítünk nekik vagy kitesszük őket száradni? Ha elcseszünk valamit keresünk egy ártatlan beosztottat, akire rá lehet mutatni vagy beismerjük, hogy a mi sarunk?

Eszembe jutott egy régebbi történet… Egyik ügyfelem egyszer elmesélte mi mindent csinált meg abból, amiről beszéltünk és hogy azoknak milyen pozitív eredményei lettek. Érdekesnek találtam, hogy  ő volt az, akivel a legkevesebb időt töltöttem. A beszélgetés végén meg is említettem ezt neki: „Úgy gondolom, hogy kevesebb időt töltöttem veled és a csapatoddal, mint a többiekkel, és tessék, te produkálod a legfantasztikusabb eredményt. Hogy van ez?”

Elgondolkodott egy kicsit, majd ezt mondta: “Mint coach, rá kell jönnöd, hogy az ügyfeleiddel elért siker nem rólad szól. Ez a siker azokról az emberekről szól, akik azt választották, hogy veled dolgoznak. Lényegében velem is ugyanez a helyzet. A csapatom sikere nem rólam szól. Ez a siker azokról a nagyszerű emberekről szól, akik azt választották, hogy velem dolgoznak”.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Read more »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »