Abbahagyni, amikor még hallgatnák

Elég hosszú kihagyás után végre mi is újra el tudtunk menni néhány szabadtéri koncertre a nyáron. A zenekarok láthatóan mindent beleadtak, a közönség pedig velünk együtt ráfeküdt a kellemes áramlatra, hogy az életünk egy következő szelete működik ismét (vagy épp aznap este) normálisan. A koncertek befejezésekor azt kérdezték a gyerekek, hogy miért van másfél óra után vége, amikor még olyan szívesen élveznék tovább a műsort.

Bár ennek nyilván több oka is van, én az egyik kedvenc alapelvemmel álltam elő nekik magyarázatként, miszerint akkor kell abbahagyni, amikor a közönség még tovább szeretné hallgatni.Hajlamosak vagyunk a dolgokat túltolni, mindent belepréselni egy előadásba, képzésbe, workshopba, megbeszélésbe, konzultációba, programba, ami rendelkezésünkre áll. Így aztán többnyire leszállóágban fejeződnek be ezek az alkalmak, amikor már senki sem tud igazán odafigyelni, szólítja a természet, hívják az egyéb kötelezettségek. Így hát pont azoknak a tartalmaknak nem sok értelme van, amit pluszban tapostunk bele a kofferbe.

Mindig szívesen figyelek meg profi előadóművészeket munka közben, mert sokat lehet tőlük tanulni. Látom, ahogy tudatosan felépítik a műsort, az összekötő szövegeket előre kitalálják és nem nyökögve improvizálják, a befejezés pedig mindenképp a felfelé ívelő ágban történik. A közönség végül azzal a jó érzéssel távozik, hogy kiválóan szórakozott, és várja, hogy mielőbb újra mehessen élő koncertre, ezzel az előadóval vagy mással.

Az utóbbi években épp ezért lett jellemző rám is, hogy inkább kiveszek egy-egy elemet vagy tartalmat, inkább hamarabb abbahagyom a programot, ha úgy érzem, hogy ez már innen csak lefelé fog menni. Nincs sok értelme erőltetni, ha már megfogyatkozott az energia a befogadáshoz, vagy már csak olyan dolog van a tarsolyomban, ami kevésbé erős hatást tud gyakorolni, mint ahova eljutottunk addigra. Jobb, ha lekerekítjük. Tapasztalataim szerint ez a megközelítés meg is hálálja magát, amikor a végén azt mondják a résztvevők, hogy milyen gyorsan elment ez a nap, vagy egy féléves program záróakkordja alkalmával kifejezik sajnálatukat, hogy a jövő hónapban már nincs tovább folytatás. Pedig biztos ki lehetne találni még egy pár modult. Csak akkor már félő, hogy a lefelé ívelő ágban fejeznénk be.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát, majd pedig mindenki abban bízik, hogy a résztvevők a hallottak alapján varázsütésre megváltoztatják a gondolkodásmódjukat, hiedelemrendszerüket, viselkedésüket és szokásaikat, sőt, fejlődni fognak a képességeik. Aztán kerek szemekkel csodálkozik mindenki, hogy az ég világon semmi nem változik.

Read more »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy “te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de nagyon nehézzé teszed az életet magad és a céged számára is azzal, hogy két fronton is meg akarod mutatni mindezt. Szerintem azt kellene választanod, amiben igazán erősnek, tehetségesnek érzed magad. Ha ez a tulajdonosi szerep, akkor a napi vezetést másra kell hagynod.”

Read more »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának popularizált változata.

Read more »