A túlzott magabiztosságról, avagy mindannyian átlag felettiek vagyunk

Legalábbis azt gondoljuk magunkról, tisztelet a kivételnek. Pedig nem kell hozzá túl komoly matematikai felkészültség, hogy belássuk: ez lehetetlen. Richard Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik nagy spílere, Nudge (2008) című alapművében egy nagy kupac kutatást lapátolt össze arra vonatkozóan, hogy az emberek többsége túlértékeli esélyeit és saját magát egy csomó témában.

MBA hallgatói közül például, akikkel a kurzus elején töltet ki kérdőívet a várható teljesítményükkel kapcsolatban, mindössze 5% várja a csoportátlag alattinak a sajátját. Több mint 50% pedig úgy gondolja, hogy a felső húsz százalékba fog tartozni. Egyéb kutatások is ezt a képességeket túlértékelő tendenciát támasztják alá. Az autóvezetők 90%-a átlagon felüli sofőrnek tartja magát. Az egyik nagy egyetem professzorainak 94%-a véli úgy, hogy az átlag egyetemi oktatónál jobban végzi a dolgát. De a házasulandó pároknak is nagyjából nulla százaléka gondolja, hogy frigyük válással végződhet, bár köztudott, hogy sajnos a házasságok több mint fele így fejeződik be. Kábé ugyanezek az arányok jellemzik a frissen indított vállalkozások alapítóit. Két kérdést tettek fel nekik a kutatók: A tiédhez hasonló vállalkozásoknak milyen esélyük van a sikerre? Milyen esélyei vannak a tiédnek a sikerre? Az elsőre 50%, a másodikra 90% a jellemző válasz, sőt, sokan felelnek az utóbbira 100%-ot. Persze értem én, hogy nem nagyon lehet úgy házasodni vagy céget indítani, hogy nem a sikert vizionáljuk, a realitás azonban ez, a számok makacs dolgok. Amikor diákokat kérdeznek róla, hogy milyen esélyük van rá, hogy a jövőben kirúgják őket a munkahelyükről, szívinfarktust kapjanak, rákbetegségben szenvedjenek, vagy italproblémáik legyenek, sokkal alacsonyabb értéket adnak maguknak, mint az osztálytársaiknak.

Természetesen vannak önbizalomhiányos emberek, akik kevéssé bíznak a saját képességeikben vagy esélyeikben, a többségre mégis a túlértékelés a jellemző. Bár az önbizalom jó szolgálatunkra van általában az életben, nem árt vele tisztában lenni, hogy könnyen meg tud bennünket tréfálni fontos döntések esetén. Leginkább abban, hogy túlzott kockázatokat vállalunk, amiket aztán később megbánunk. Elkártyázzuk a fizetést tizedikén, megtakarításainkat eltapsoljuk nagy lelkesen egy kétes befektetéssel vagy vállalkozással, vagy eszetlenül veszélyeztetjük testi épségünket, egészségünket.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Read more »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Read more »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!