Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:
  1. szaktudás/képességek/bölcsesség/átlátóképesség rendszeres demonstrálása
  2. megszerzett tapasztalatok
  3. eddig elért eredmények
  4. tudatos vezetői működés
  5. erő és állóképesség: kiállás a célokért, az érdekekért és az emberekért felfelé is és ellenszélben is
  6. következetesség (feladatkiadás, nyomon követés, visszajelzés adás)
  7. fair bánásmód másokkal
  8. átlátható, kiszámítható, elvhű működés
  9. a gyengébbek felkarolása
  10. példamutatás
  11. tisztesség
  12. az ígéretek betartása
  13. érdeklődő odafordulás a másik felé
  14. önzetlen segítségnyújtás, támogatás
  15. a hibák, tévedések beismerése, akár önirónia
  16. krízishelyzetekben a higgadtság megőrzése
  17. szerénységgel/alázattal párosuló egészséges magabiztosság
  18. nehéz, kellemetlen döntések meghozatala és végrehajtása
  19. vízió
  20. szisztematikus, kitartó haladás a jövőkép felé, tűzön-vízen át

Biztosan lehetne még folytatni a sort, hirtelen ezek jutottak az eszembe. Most komolyan, tényleg azt gondoljuk, hogy a közelebbi emberi kapcsolat majd mindezeket felülírja? Persze ha a fenti listából nem sokkal büszkélkedhet egy vezető, nem csodálom, hogy csak a pozíciójába és a formális hatalmába tud kapaszkodni.

More blog posts:

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Read more »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Read more »

Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Read more »