A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

A következő egy évben minden nap iskola után odamentek a műhelyhez és dolgoztak a fal újraépítésén. Mindezt önállóan: ők ásták az alapot, keverték a maltert, cipelték a vödröket, és használták a vízmértéket a falazásnál, ne gányolás legyen az eredmény. Egy kőműves brigádnak legfeljebb egy pár napjába telt volna, de két kisgyereknek egy évig eltartott a művelet, hétvégéken, iskolai szünetekben is ezen dolgoztak. A fal felépítése végtelen munkának tűnt számukra, de az apjuk nem engedett belőle, muszáj volt minden nap menni és csinálni. Tök mindegy, esett-e épp az eső vagy dög meleg volt. Hogy dolgozatot írtak-e másnap, vagy hogy miként érezték aznap magukat. Hiába panaszkodtak vagy tiltakoztak, az apjukat nem hatották meg vele.
Egy napon különösen elegük volt, morogtak, hogy ennek semmi értelme, és sose lesz kész a fal. Az apjuk meghallotta, letette a szerszámait, felkapott egy téglát és azt mondta: “Ne a rohadt falra gondoljatok! Nincs fal. Csak téglák vannak. Az a dolgod, hogy ezt a téglát építsd be tökéletesen! Aztán folytasd a következővel és rakd be azt tökéletesen! Utána a rákövetkezőt. Ne foglalkozz semmiféle fallal! Csak egy darab tégla érdekeljen!”

A sikersztorikból és a filmekből ehelyett azt a következtetést vonják le az emberek, hogy a bámulatosan tehetséges sztároknak van egy nagyszerű víziójuk, hogy megépítik a csillagrombolót, már előre tudják pontosan, milyen lépéseket kell megtenniük, lebontják az álmot lépésekre, és azt megvalósítják. Persze sokszor tényleg van egy vízió azok fejében, akik a nagy dolgokat tető alá hozzák, a mindennapokban mégsem arra fókuszálnak, hanem a téglára, ami az orruk előtt van. A programkódra, a 10 ismétlés fekve nyomásra, az adatok elemzésére, az értékesítési találkozón az üzlet megkötésére, a coaching ülésen pedig arra, hogy az ügyfél eljusson a megoldásig vagy legalább a következő lépés kitalálásáig, majd a vállalástételig.

A munkámból adódóan sok emberrel beszélgetek arról, hogy miképp tudnak előrelépni, fejlődni, problémákat megoldani. Mostanában nagyobb ívű elképzelések megvalósítására is kapacitálok másokat vezetőként. Az emberek azonnal tudni akarják, hogy az álmot milyen lépések megtételével fogjuk valóra váltani. Fingom sincs, már bocsánat. Először meggyőzlek téged, hogy gyere velem. Aztán együtt ráveszünk másokat arra, hogy csatlakozzanak. Aztán egy kis csapat kitalálja, hogy merre induljunk el egyáltalán. Az eredeti elképzelésem scope-ját nálam okosabb csapattagok (mert olyanokat érdemes verbuválni magunk köré) ehető méretre csökkentik. Na azt már ki kell találni lépésről lépésre, hogy miként csináljuk meg, milyen kockázatok vannak, és hogyan nem futunk majd lyukra. Ez lesz a végső megoldás? Még azok az okos társak se tudják. Most ez tűnik ígéretesnek, de ki kell próbálni, tanulni belőle, finomítani, módosítani, újra próbálkozni. Aztán ha a labdát előre rúgtuk ötven méterre, odaszaladunk utána, közben fut az összes csapattag a kapu irányába, ott kiderül, kinek lehet passzolni, és a pálya melyik oldalán folytatódhat a támadás, hogy állnak előttünk a védők, merre adódik lehetőség. Mindig a következő lépésre koncentrálunk, persze felemeljük a fejünket és igyekszünk látni is a pályán valamennyit előre, de ott és akkor alakul ki a dolog, amikor a labda nálunk van és a többiek helyezkednek, üres területre futnak. És biztos, hogy az első támadás gólt fog eredményezni? Lehetséges, de nem biztos. De a másfél órás meccsen is jó sokszor meg lehet vele próbálkozni. Ezt a megközelítést hívják agilitásnak, nem azt a bullshitet, ami sok cégnél ezen elnevezés alatt értenek, mert épp divatos.

Azt látom, hogy egy nagyobb cél megvalósítása annyira ijesztőnek, már-már lehetetlennek tűnik, hogy az emberek inkább neki se fognak. Megmagyarázzák, hogy miért nem valósítható meg, miért értelmetlen már belekezdeni is, milyen sokan elbuktak már, olyan hatalmas a szembeszél, arról nem is beszélve, hogy még a szar is szar. Értem. Lehet folytatni a rinyálást, vagy fogni egy téglát és egy fángli maltert, aztán elkezdeni a betonra rakosgatni, természetesen vízmértéket használva. Lehet összeülni másokkal, ötletelni, kiválasztani a legjobbnak tűnőt, megtervezni a cselekvést és tenni egy próbát. Ha működik, folytatni. Ha nem, akkor tanulni belőle, módosítani, elvetni, új ötletet kipróbálni. Ahogy a gyerek edzőjétől hallottam nemrég a kézilabda pályára bekiabálva: “Tessék felugrani! Lövésből lesz a gól!”

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »
ötletek temetője

Yoda mesternek üzenem: van olyan, hogy próbálni

Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.

Read more »

How to improve the quality of management

Improving employee engagement is a permanent topic on almost every HR agenda. Despite that many companies implemented health programs, home office, LTIs, they still struggle to improve engagement; according to Gallup’s global research, only the 17% of the workforce is engaged. There’s no way to sugarcoat that the data represents a stinging indictment of management-as-usual.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!