A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

A lányom pedig egy scrapbook nevezetű, szép kivitelű füzetben készített kollázsokat a 2020-as emlékeiről, rajzokkal, beragasztásokkal és írással. Az egyik oldal kifejezetten cizelláltra sikeredett: a zamárdi kertmoziban megtekintett filmek plakátjait készítette el az interneten talált képek alapján, lemásolva az eredeti betűtípust, és lerajzolva egy-egy szimbólumát vagy megragadva a színvilágát a plakátnak. Amikor ezzel foglalatoskodtak, akkor eszükbe sem jutott, hogy unatkozzanak vagy egymást gyepálják. Erre szükség is volt, hiszen ez a téli szünet idén nagyon másképp telt, mint ahogy szokott. Korábban minden évben leköltöztünk karácsonytól újévig a szülővárosunkba, Egerbe, és ott egyik rokontól a másikig ingázva porszívóztuk be a finom falatokat az asztalról. Nap közben ment a korcsolyázás a családnak, kutyasétáltatás az egri unokatestvérükkel, én meg általában elmentem úszni egyet, aztán esténként jöhettek a különféle borozós társasági programok. Hát mindezekre most nem volt lehetőség, hiszen a járvány és az idős családtagok védelme okán itthon maradtunk az egész szünetre, úgyhogy valamivel el kellett ütni az időt, és a kreatív tevékenységek erre nagyszerűen alkalmasak voltak.

Hogy legyen némi levegőzés, szinte minden nap sétáltunk egyet a környéken, ami persze nem túl izgalmas egy külső kerületben, de legalább addig sem a négy fal között tartózkodunk. Egyik nap a fiammal kettesben mentünk sétálni, és közben beszélgettünk. Arra terelődött a szó, hogy ő inkább műszaki, praktikus érdeklődésű, szeret dolgokat szétszedni, összerakni, kitalálni, feladványokat megoldani, és gyorsan megérti a matematikát. Azt találta mondani, hogy ezt a jellemzőjét nekem köszönheti. Ettől aztán nagyra kerekedett a szemem, hiszen én végképp az ellenkezője vagyok ennek. A logikai, matematikai dolgokkal szemben inkább a szavak és a nyelv terén vannak erősségeim, végképp nem vagyok gyakorlatias, utálom a feladványokat, és kis túlzással még egy szög beveréséhez is szakembert hívok, vagy még azt se, inkább nem kerül fel a kép a falra. De szerencsére hamarjában érkezett az indoklás: azért gondolja így, mert én is ki szoktam találni dolgokat, és aztán megvalósítom őket. Na, büszkén ki is húztam magam gyorsan, hogy milyen okosan átlátta az analógiát: még akkor is, ha teljesen ellentétesek is az adottságaink, a kreatív szokásaink tesznek bennünket igenis hasonlóvá.

Természetesen nem az összes produktumból lesz remekmű (sőt, alig néhány sikerül kiemelkedően), az ötletek többsége pedig nem vált ki különösebb érdeklődést másokban. De a rendszeres alkotó tevékenység teremt arra lehetőséget például az én esetemben, hogy végül egyik-másik kis könyv akár emberek tízezreihez is eljusson, vagy hogy egy fejlesztési célú termék/szolgáltatás ezres nagyságrendben tudjon valós hatást gyakorolni vezetők viselkedésére. Közben pedig térdig járunk a jónak vélt, készre faragott, de időközben jelentőségét vagy értékét vesztett kreatív kezdeményezéseink forgácsában.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

(A kép forrása: Majsi&Poppet blog)

More blog posts:

Vezetőknek az irreális elvárásokon való nyafogás helyett

Az év elején többször is megfigyelhettem azt, hogy a vezetőkkel folytatott coachingok gyakori témája az irreális célkitűzések miatti picsogás.

Valahogy úgy pattog ez a szervezeti ábra dobozai között, hogy a nagyfőnik frankón megvizslatnak mindenféle gazdasági, vállalati mutatókat és behasalják a trombitába, hogy idén 10 malac köll gyerekek, sálálálálá.

Read more »

Ok és okozat a munkatársak motivációjában

Sokszor beszélünk arról, hogy a tudás és annak alkalmazása milyen nagy távolságra lehet egymástól, és hogy az ismerethiány szakadékát számottevően könnyebb betömni, mint azt elérni, hogy a tudásból cselekvés legyen. Ennek rendkívül látványos bizonyítéka, amikor egy több mint fél évszázaddal korábban elővezetett innovatív gondolatot elolvasunk mondjuk a vezetéssel kapcsolatban, és azt látjuk, hogy még mindig messze van attól, hogy általánosan elterjedt legyen.

Read more »

Heteim a neurobiológia mocsarában

A 2020-21-es év fordulóján úgy döntöttem, hogy nekifogok a University of Chicago Understanding the Brain: The Neurobiology of Everyday Life című MOOC kurzusának, Peggy Mason professzor előadásában. Sose gondoltam volna magamról, hogy én valaha önszántamból még egyszer biológiával kapcsolatos tanulmányokat fogok folytatni közel három évtized után, hiszen mindig is utáltam ezt a tantárgyat, és középiskolában is csak kegyelemből kaptam meg a kettest belőle az egyik évvégén.

Read more »