A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak.

Persze a családi fényképek, az ételfotók, a macskák és a poénok adják a nagy közös tartalomgyártás gerincét, de színesítették a fogyasztói élményt a linkek formájában megosztott cikkek és videók is. Lehetett gyűjtögetni a követőket, és egyre több emberhez eljuttatni az üzeneteinket. Aki pedig üzleti célból feltétlenül nagyobb elérést akart produkálni, azoknak ott volt a hirdetés lehetősége, egyébként korrektnek tűnő árakon.

Becslésem szerint úgy másfél évvel ezelőtt a helyzet kezdett drasztikusan megváltozni. Természetesen értem, hogy üzleti és nem jótékonysági vállalkozásokról van szó, akik felé egyre növekvő mértékű eredményességi elvárásokat támasztanak a tulajdonosaik. A potmétert azonban jelentősen eltolták abba az irányba, hogy gyakorlatilag alig lehet eljuttatni a tartalmakat hirdetési büdzsé nélkül az érdeklődőkhöz. Úgy kell ezt elképzelni, hogy hiába van például a Tudatos Vezetés oldalnak kétezer követője a Facebookon, akik önszántukból nyilatkoztak úgy, hogy érdeklik őket az oldal megosztásai, manapság jellemzően csak a 15-20 százalékuk üzenőfalára kerül ki a friss blogpost, amit közzéteszek. Ha nincs hirdetés, az algoritmus behúzza a kéziféket. A LinkedIn pedig magánszemélyként sem juttatta el szinte soha a teljes kapcsolatrendszeremhez a megosztott linkeket, ott is olyan 30-40 százalék a jellemző arány. Mindezek a hatások azt eredményezték, hogy a nagyjából 8 éven át tartó dinamikus forgalomnövekedés a Tudatos Vezetés blogon visszafordult, és másfél év alatt kábé oda süllyedt, ahol az első évben volt. Van törzsközönség, akiknek nagyon örülök, de felettébb sajnálom, hogy másokhoz nem nagyon jutnak el az írások.

Állítólag a Viagrát is véletlenül találták fel, amikor más betegség gyógyításához teszteltek hatóanyagot. Én is véletlenül bukkantam rá arra, hogy a LinkedIn-en az egybekezdésnyi, tartalmasabb szösszenetekkel lényegesen nagyobb, esetenként brutálisan szélesebb eléréseket lehet produkálni. Számottevően kisebb erőfeszítéssel jóval nagyobb az időbefektetés megtérülése. Miért írjak alaposabb postokat a fióknak? Na jó, nem a fióknak írom, de egyszerűen nem tudom eljuttatni, csak a korábbi érdeklődők töredékének.

Persze biztos nem fogom kibírni, hogy tanítási és közlésvágyamat tízsoros vakkantásokban éljem ki, főleg hogy abban a terjedelemben nincs lehetőség több oldalról megmutatni egy-egy témát, kiegyensúlyozott módon értekezni róla. Addig viszont, amíg nem látok jobb megoldást, valószínűleg ritkábbak lesznek az eddigieknél a blogbejegyzések, és gyakoribbak a LinkedIn-en, sima post formájában közzétett szösszenetek. Akit érdekel, jöjjön oda és nézze meg, miről van szó. Igyekszem a terjedelmi korlátok adta lehetőségeken belül tartani azt a szintet, amit itt a blogon (legyen az bármilyen alacsony vagy magas).

More blog posts:

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Read more »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Read more »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Read more »