A klasszikus “mindenki hülye” ciklus

Kitalálok egy nagyszerű új folyamatot vagy hatékonyságjavító intézkedést. Mivel egyedül is elég okos vagyok és teljesen egyértelmű számomra a dolog, nem kérdezek meg a témában senkit, pláne azokat nem, akik majd csinálni fogják, vagy akiket érint.

 Írok róla egy eljárási szabályt, munkautasítást vagy kör-emailt, esetleg kifüggesztem egy logikus helyre, ahol mindenki láthatja. Az emberek nem követik az eljárást, nem tartják be az új szabályt. Nyilvánvaló tehát, hogy mindenki hülye. Mivel ez nem az első eset, levonom azt a konklúziót is, hogy menthetetlenül hülyék. Nem csoda, mit vártam, hiszen szar itt minden.

Egészen megdöbbentő számomra, milyen régóta és milyen gyakran találkozom ezzel a ciklussal a mindennapokban. Kifejezetten értelmes emberek is képesek egymás után lepörgetni ezeket a kudarcot borítékoló forgatókönyveket. Pedig nem kell hozzá nagy tudomány, hogy belássuk: bármiféle változtatási kezdeményezés esetén egyrészt nem árt bevonni azokat, akik az adott tevékenységet a mindennapokban végzik, továbbá fontos szélesebb perspektívából is megvizsgálni, hogy máshol milyen következményei lesznek annak, ha egy adott ponton beavatkozunk. Hiába használjuk ki jobban az egyik folyamatlépésnél a kapacitást, ha nem törődünk vele, hogy milyen szűk keresztmetszeteknél lesz torlódás egy későbbi lépésben. Aki ezt például átlátja a végrehajtásban érintettek közül, az ésszerűen fog úgy dönteni, hogy szembeszáll a logikátlan új szabállyal vagy elvárással.

Arról nem is beszélve, hogy nem nevezhető bevezetésnek az az eljárás, hogy létrehozunk egy dokumentumot, aztán körbeküldjük. Ahhoz, hogy aszerint is járjanak el az emberek, meg kell bizonyosodni minimum arról, hogy (1) tényleg eljut hozzájuk az információ (ha olyan természetű a dolog, akkor meg is mutatják nekik, kipróbálhatják, gyakorolhatják), (2) lehetőleg többször találkoznak vele, és a megfelelő pillanatban valami emlékezteti őket rá, amíg meg nem szokják, (3) értik, hogy mi van az egész mögött, (4) kérdezhetnek, elmondhatják az esetleges aggályaikat, és ezekre értelmes válaszokat kapnak.

Itt is igaz, mint sok minden másnál, hogy pont annyi fog kijönni belőle, amennyi energiát invesztálunk bele. Az emberek pedig pont annak megfelelően fognak viselkedni, aminek nézzük őket. Ha bitrobotoknak vagy egyszerűen csak hülyéknek, akkor arra kapunk majd bizonyítékot.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Read more »

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Read more »